2020. május 14., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Öröm figyelés által

Igehely: Jn 17:11-14; Kulcsige: Jn 17:13 „Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.”

Jézus tanítványai egységéért és megtartásáért könyörögött az Atyához. Nem titkolta el előlük azt, hogy a világ gyűlölni fogja őket, hiszen őt is gyűlölte, még saját népe is életére tör és keresztre feszíti (Mt 10:22; Mt 24:9). A Mester több ízben is figyelmeztette követőit, hogy nem lesz könnyű életük, ha hozzá ragaszkodnak és nevéről vallást tesznek. Volt, amikor ijesztő komolysággal és részletességben tárta eléjük a rájuk váró üldöztetéseket (Lk 21:12). De a tanítványokra váró megpróbáltatásokhoz Jézus meglepően az öröm megtapasztalását társította. Ki gondolná, hogy a fent említett életet próbáló nyomorúságok között lehetne örülni, vagy egyáltalán a boldogságot szóba hozni? Pedig Jézus már a hegyi beszéde elején, a boldogmondásokban (Mt 5: 10-12) világossá tette hallgatói számára: azok a boldogok, akiket az igazságért üldöznek és akiket az ő nevéért hazugságokkal gyaláznak. Akik ilyen körülmények között nem hátrálnak meg, azoknak valóban van okuk örülni és ujjongani, hiszen bőséges jutalom van számukra elkészítve a mennyekben. Volt-e már részed üldöztetésben a hitedért? Tudtál örülni? Miért nehéz nekünk a szenvedések között örvendezni?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Az evangélium ügyében járva

Igehely: 1Kor 2:12-17; Kulcsige: 1Kor 2:13 „Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva.”

Az evangélium ügyében fáradozva nem lehet fontosabb a szolgálatunk, mint a szolgatársunk. Pál apostol a tróászi eredményes lelki munka ellenére sem találta lelkének nyugalmát. Mi vagy pontosabban ki volt ennek az oka? Titusz! Amikor nem találta Tróászba szeretett munkatársát, úgy döntött, elébe megy a Korinthusból visszafele vezető úton. Megérkezett Macedóniába, de míg nem találkozott Titusszal, nyugtalansága csak fokozódott. Isteni vigasztalásként élte meg, hogy viszontláthatta lelki fiát, sőt a korinthusiakról hozott jó hírek igencsak megörvendeztették a külső támadásoktól és a belső félelmektől szorongatott apostolt (2Kor 7:5-7).

Az evangélium hirdetőjét a versengés vagy nyerészkedés méltatlanná és alkalmatlanná teszik a szolgálatra. Az evangélium Istenből való üzenet. Hirdetését csak az Isten előtti komolysággal végezhetjük. Krisztus segítségére vagyunk utalva, hiszen csak általa diadalmaskodhatunk. Jézus jelenléte nélkül a legjobb minőségű szónoklatunk is legfeljebb olyan lehet, mint egy „zajos cintányér, vagy egy zörgő cimbalom” (1Kor 13:1 - EFO). Illatozzuk Krisztus ismeretét tiszta szívvel és egységben szolgálva testvéreinkkel!

Szabó László

 Napi áhítat

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.