2020. május 20., szerda

DÉLELŐTT | 
Szenvedhetünk mi is az igazságért

Igehely: 1Pt 3:12 -18; Kulcsige: 1Pt 3:14 „De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek.”

Na, nem! Azt már nem! Még szenvedjek is? És higgyem el, hogy ez nekem jó? Ha a tiltakozásnak ezt a formáját váltja ki bennünk a szenvedés, ne ijedjünk meg! Ez természetes emberi reakció. Ki az a normális ember, aki szeret szenvedni?! Szóval, ettől a reakciótól nem szabad megijedni. De nem is szabad itt megállni. Gyakorló hívőkként tudjuk, hogy nem véletlenül történnek velünk az események. Mindennek oka és célja van. Sőt, a szenvedésünket is megelőzte egy ok. Sokszor azért nehéz elhordozni a terheket, mert megragadunk a pillanatban. Ez is természetes, és a megpróbáltatás közepette valóban nehéz előre tekinteni. Még akkor is, ha az igazságért, egy nemes dologért szenvedünk. Hát még, ha Krisztusért!

„Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely majd megjelenik nekünk” (Róm 8:18 Revideált Károli). Figyeljük meg, hogy Pál apostol azzal számol, ami majd lesz. A szenvedés adott.

Megtalálni Isten szeretetét a szenvedések közepette! Nehéz kihívás, de megéri.

Kondács Gábor

DÉLUTÁN | 

Járjunk engedelmességben!

Igehely: Jak 4:4-10; Kulcsige: Jak 4:7 „Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.”

Már a reggeli igében is volt egy utalás a feddhetetlen életre, hogy akik rágalmaznak, megszégyenüljenek, hogy nem találnak rajtunk fogást. Érdekes, ahogy Jakab apostol írja: Istennek engedelmeskedni, az ördögnek pedig ellenállni. Ez figyelmeztet arra, hogy az Isten felé való engedelmesség egyik nagy akadályozója maga a Sátán. Jól tudja ő, hogy a hívő elbuktatása, becsapása, engedetlenségre való rászedése az ember vesztét okozhatja. Visszagondolva a reggeli olvasmányra, a szenvedés témájára, észrevehetjük, hogy ezen a területen is kikezdhetők vagyunk.

A reggeli és az esti gondolatokat foglaljuk össze: A szenvedésben engedelmeskedünk Istennek azzal, hogy hűségesek vagyunk, és minden élethelyzetben ragaszkodunk az igéjéhez. Ugyanakkor a szenvedések között ellenállunk a Sátánnak, és nem fordulunk el Istentől, nem tagadjuk meg Isten hatalmát és szuverenitását. Nem engedünk a Sátán félrevezetésének, miszerint Isten cserbenhagyott.

Kedves olvasó testvérem! A szenvedések között is légy engedelmes Istennek!

Kondacs Gábor

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 20:31–37 Kulcsige: 2Krón 20:31–32 „Így uralkodott Jósáfát Júdában. Harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Azúbá volt, Silhí leánya. Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát az Úr.”

Jó ne­ve­lés­ben ré­sze­sült. Szü­lei a nemes dol­gok­ra ne­vel­ték, és ez sokat szá­mít. Egy sötét, bűnös vi­lág­ban fon­tos az a fény, amit elénk tar­ta­nak azért, hogy bol­do­gul­junk. Ér­té­kel­jük ezt!

Hosszan ural­ko­dott. 25 év – egy ne­gyed­szá­zad. Sok min­dent vég­hez­vi­he­tett. El­kez­dett va­la­mit, és volt ideje meg­fi­gyel­ni a kö­vet­kez­mé­nye­ket. Hosszú­tá­von kell nézni az éle­tet: a föl­dit az örök­ké­va­ló­ság szem­pont­já­ból.