2020. május 20., szerda

DÉLELŐTT | 
Szenvedhetünk mi is az igazságért

Igehely: 1Pt 3:12 -18; Kulcsige: 1Pt 3:14 „De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek.”

Na, nem! Azt már nem! Még szenvedjek is? És higgyem el, hogy ez nekem jó? Ha a tiltakozásnak ezt a formáját váltja ki bennünk a szenvedés, ne ijedjünk meg! Ez természetes emberi reakció. Ki az a normális ember, aki szeret szenvedni?! Szóval, ettől a reakciótól nem szabad megijedni. De nem is szabad itt megállni. Gyakorló hívőkként tudjuk, hogy nem véletlenül történnek velünk az események. Mindennek oka és célja van. Sőt, a szenvedésünket is megelőzte egy ok. Sokszor azért nehéz elhordozni a terheket, mert megragadunk a pillanatban. Ez is természetes, és a megpróbáltatás közepette valóban nehéz előre tekinteni. Még akkor is, ha az igazságért, egy nemes dologért szenvedünk. Hát még, ha Krisztusért!

„Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely majd megjelenik nekünk” (Róm 8:18 Revideált Károli). Figyeljük meg, hogy Pál apostol azzal számol, ami majd lesz. A szenvedés adott.

Megtalálni Isten szeretetét a szenvedések közepette! Nehéz kihívás, de megéri.

Kondács Gábor

DÉLUTÁN | 

Járjunk engedelmességben!

Igehely: Jak 4:4-10; Kulcsige: Jak 4:7 „Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.”

Már a reggeli igében is volt egy utalás a feddhetetlen életre, hogy akik rágalmaznak, megszégyenüljenek, hogy nem találnak rajtunk fogást. Érdekes, ahogy Jakab apostol írja: Istennek engedelmeskedni, az ördögnek pedig ellenállni. Ez figyelmeztet arra, hogy az Isten felé való engedelmesség egyik nagy akadályozója maga a Sátán. Jól tudja ő, hogy a hívő elbuktatása, becsapása, engedetlenségre való rászedése az ember vesztét okozhatja. Visszagondolva a reggeli olvasmányra, a szenvedés témájára, észrevehetjük, hogy ezen a területen is kikezdhetők vagyunk.

A reggeli és az esti gondolatokat foglaljuk össze: A szenvedésben engedelmeskedünk Istennek azzal, hogy hűségesek vagyunk, és minden élethelyzetben ragaszkodunk az igéjéhez. Ugyanakkor a szenvedések között ellenállunk a Sátánnak, és nem fordulunk el Istentől, nem tagadjuk meg Isten hatalmát és szuverenitását. Nem engedünk a Sátán félrevezetésének, miszerint Isten cserbenhagyott.

Kedves olvasó testvérem! A szenvedések között is légy engedelmes Istennek!

Kondacs Gábor

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 10:1–11 Kulcsige: 2Krón 10:7 „Amikor látták mindazok az izráeliek, akik a völgyben laktak, hogy azok megfutamodtak, és hogy Saul is meghalt fiaival együtt, elhagyták városaikat, és elmenekültek, a filiszteusok pedig odajöttek, és letelepedtek azokban.”

Lehet jó esé­lyek­kel kez­de­ni egy élet­pá­lyát, de könnyen el lehet ron­ta­ni az irányt. Ro­bo­ám a nagy esé­lyét el­ját­szot­ta, annak el­le­né­re, hogy meg­volt min­den jo­go­sult­sá­ga arra, hogy Sa­la­mon, a bölcs ki­rály utó­da­ként győz­tes le­gyen. Di­a­dal­me­net­ben ve­zet­het­te volna to­vább Isten népét. Elő­ször jól is in­dult, ami­kor a vének ta­ná­csát kérte ki. A baj azzal kez­dő­dött, hogy a két vagy több ta­nács kö­zött nem tu­dott kü­lönb­sé­get tenni, jól vá­lasz­ta­ni.