2020. május 20., szerda

DÉLELŐTT | 
Szenvedhetünk mi is az igazságért

Igehely: 1Pt 3:12 -18; Kulcsige: 1Pt 3:14 „De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek.”

Na, nem! Azt már nem! Még szenvedjek is? És higgyem el, hogy ez nekem jó? Ha a tiltakozásnak ezt a formáját váltja ki bennünk a szenvedés, ne ijedjünk meg! Ez természetes emberi reakció. Ki az a normális ember, aki szeret szenvedni?! Szóval, ettől a reakciótól nem szabad megijedni. De nem is szabad itt megállni. Gyakorló hívőkként tudjuk, hogy nem véletlenül történnek velünk az események. Mindennek oka és célja van. Sőt, a szenvedésünket is megelőzte egy ok. Sokszor azért nehéz elhordozni a terheket, mert megragadunk a pillanatban. Ez is természetes, és a megpróbáltatás közepette valóban nehéz előre tekinteni. Még akkor is, ha az igazságért, egy nemes dologért szenvedünk. Hát még, ha Krisztusért!

„Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely majd megjelenik nekünk” (Róm 8:18 Revideált Károli). Figyeljük meg, hogy Pál apostol azzal számol, ami majd lesz. A szenvedés adott.

Megtalálni Isten szeretetét a szenvedések közepette! Nehéz kihívás, de megéri.

Kondács Gábor

DÉLUTÁN | 

Járjunk engedelmességben!

Igehely: Jak 4:4-10; Kulcsige: Jak 4:7 „Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.”

Már a reggeli igében is volt egy utalás a feddhetetlen életre, hogy akik rágalmaznak, megszégyenüljenek, hogy nem találnak rajtunk fogást. Érdekes, ahogy Jakab apostol írja: Istennek engedelmeskedni, az ördögnek pedig ellenállni. Ez figyelmeztet arra, hogy az Isten felé való engedelmesség egyik nagy akadályozója maga a Sátán. Jól tudja ő, hogy a hívő elbuktatása, becsapása, engedetlenségre való rászedése az ember vesztét okozhatja. Visszagondolva a reggeli olvasmányra, a szenvedés témájára, észrevehetjük, hogy ezen a területen is kikezdhetők vagyunk.

A reggeli és az esti gondolatokat foglaljuk össze: A szenvedésben engedelmeskedünk Istennek azzal, hogy hűségesek vagyunk, és minden élethelyzetben ragaszkodunk az igéjéhez. Ugyanakkor a szenvedések között ellenállunk a Sátánnak, és nem fordulunk el Istentől, nem tagadjuk meg Isten hatalmát és szuverenitását. Nem engedünk a Sátán félrevezetésének, miszerint Isten cserbenhagyott.

Kedves olvasó testvérem! A szenvedések között is légy engedelmes Istennek!

Kondacs Gábor

 Napi áhítat

Igehely: Tit 3:1–2 „Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.”

Az, aho­gyan töb­bek kö­zött a ha­tó­sá­gok­hoz és a fel­sőbb­sé­gek­hez vi­szo­nyu­lunk, vi­lá­go­san meg­mu­tat­ja, mennyi­re vesszük ko­mo­lyan az Úr Jézus sze­líd­lel­kű­ség­ben való nö­ve­ke­dés­re fel­szó­lí­tó pa­ran­csát. Mai igénk tel­jes sze­líd­sé­get kér tő­lünk, ki­vé­tel nél­kül min­den ember iránt. Sze­re­tő csa­lád­tag­ja­ink­hoz, jó­ba­rá­ta­ink­hoz még ké­pe­sek va­gyunk úgy-ahogy sze­líd­ség­gel vi­szo­nyul­ni, de mi­lyen ma­ga­tar­tást ta­nú­sí­tunk a nehéz ter­mé­sze­tű, erő­sza­kos, min­ket ki­hasz­ná­ló vagy el­nyo­mó em­be­rek­kel szem­ben?