2020. május 20., szerda

DÉLELŐTT | 
Szenvedhetünk mi is az igazságért

Igehely: 1Pt 3:12 -18; Kulcsige: 1Pt 3:14 „De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek.”

Na, nem! Azt már nem! Még szenvedjek is? És higgyem el, hogy ez nekem jó? Ha a tiltakozásnak ezt a formáját váltja ki bennünk a szenvedés, ne ijedjünk meg! Ez természetes emberi reakció. Ki az a normális ember, aki szeret szenvedni?! Szóval, ettől a reakciótól nem szabad megijedni. De nem is szabad itt megállni. Gyakorló hívőkként tudjuk, hogy nem véletlenül történnek velünk az események. Mindennek oka és célja van. Sőt, a szenvedésünket is megelőzte egy ok. Sokszor azért nehéz elhordozni a terheket, mert megragadunk a pillanatban. Ez is természetes, és a megpróbáltatás közepette valóban nehéz előre tekinteni. Még akkor is, ha az igazságért, egy nemes dologért szenvedünk. Hát még, ha Krisztusért!

„Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely majd megjelenik nekünk” (Róm 8:18 Revideált Károli). Figyeljük meg, hogy Pál apostol azzal számol, ami majd lesz. A szenvedés adott.

Megtalálni Isten szeretetét a szenvedések közepette! Nehéz kihívás, de megéri.

Kondács Gábor

DÉLUTÁN | 

Járjunk engedelmességben!

Igehely: Jak 4:4-10; Kulcsige: Jak 4:7 „Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.”

Már a reggeli igében is volt egy utalás a feddhetetlen életre, hogy akik rágalmaznak, megszégyenüljenek, hogy nem találnak rajtunk fogást. Érdekes, ahogy Jakab apostol írja: Istennek engedelmeskedni, az ördögnek pedig ellenállni. Ez figyelmeztet arra, hogy az Isten felé való engedelmesség egyik nagy akadályozója maga a Sátán. Jól tudja ő, hogy a hívő elbuktatása, becsapása, engedetlenségre való rászedése az ember vesztét okozhatja. Visszagondolva a reggeli olvasmányra, a szenvedés témájára, észrevehetjük, hogy ezen a területen is kikezdhetők vagyunk.

A reggeli és az esti gondolatokat foglaljuk össze: A szenvedésben engedelmeskedünk Istennek azzal, hogy hűségesek vagyunk, és minden élethelyzetben ragaszkodunk az igéjéhez. Ugyanakkor a szenvedések között ellenállunk a Sátánnak, és nem fordulunk el Istentől, nem tagadjuk meg Isten hatalmát és szuverenitását. Nem engedünk a Sátán félrevezetésének, miszerint Isten cserbenhagyott.

Kedves olvasó testvérem! A szenvedések között is légy engedelmes Istennek!

Kondacs Gábor

 Napi áhítat

Igehely: Jn 14:12–17 Kulcsige: Jn 14:13-14 „Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”

Az Úr Jé­zus­nak van egy kü­lön­le­ges ígé­re­te szá­munk­ra: hozzá for­dul­ha­tunk a ké­ré­se­ink­kel. Mind­azt, ami meg­egye­zik aka­ra­tá­val, és amit meg­ígért az övé­i­nek, bát­ran kér­het­jük az Ő ne­vé­ben. Biz­tat, hogy kér­jünk, ke­res­sünk, zör­ges­sünk (Mt 7:7–11). Van, hogy Isten nem úgy hall­gat­ja meg ké­ré­se­in­ket, ahogy mi azt sze­ret­nénk, de min­dig meg­hall­gat­ja. Van, hogy nem úgy kap­juk meg, ahogy azt el­gon­dol­tuk, és nem akkor, ami­kor mi akar­tuk. De Ő job­ban tudja, hogy mikor mire van szük­sé­günk, és biz­to­san a ja­vun­kat akar­ja.