2020. november 3., kedd

DÉLELŐTT | 
Örök váltság

Igehely: Zsid 9:1-12; Kulcsige: Zsid 9:12 „Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett.”

Az ószövetségi szertartások idején a papok ismétlődően áldozatot mutattak be a szent sátornál. Ezek az áldozatok nem törölhették el a bűnt (4.v.), csupán emlékeztettek a bűnre (3. v.., 4Móz 5:15), és előre mutattak az igazi áldozatra (12.v.). Ha azok ténylegesen képesek lettek volna megtisztítani a lelkiismeretet, akkor nem lett volna szükség többé rájuk. De a bűn miatti önvádat nem tudták megszüntetni, mert azt csak Jézus tökéletes áldozata teheti meg.

Manapság a miseáldozatban tanítják azt, hogy úgy lehet bűnbocsánatot nyerni, hogy a misemondó papok bemutatják naponta Krisztus áldozatát, amelyben szerintük jelen van Krisztus testileg a kenyér és a bor színe alatt, és Őt ezekben imádni kell. Következésképpen naponta megismétlik Krisztus áldozatát! Ezt mi kárhozatos bálványimádásnak, illetve durva szentségtörésnek tekintjük. Itt nem az a lényeg, hogy ki mit hisz, hanem az, hogy mi az igazság.

Az igazság az, hogy Jézus Krisztus „egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket” (Zsid 10:14), „tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett” (12. v.), „Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye” (Zsid 9:28).

Borzási István

DÉLUTÁN | 

A misszióban résztvevőknek szóló ígéret

Igehely: Mt 28:16-20 Kulcsigék: Mt 28:17-18 „Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.”

Jézus utolsó szavait nagy misszióparancsnak szoktuk nevezni. A mondatban az áll felszólító módban, hogy „tegyetek tanítvánnyá!”. Nem katolikusokká, adventistákká, reformátusokká, vagy baptistákká, hanem tanítvánnyá. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a nevünk változik meg, hanem a szívünk is, nemcsak a külsőnk, hanem a belsőnk is! Tanítvány az, aki követi Jézust bárhová, és állandóan tanul Mesterétől, engedelmeskedik neki. „A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere” (Lk 6:40). Legyünk tanítványok, hogy tanítványokká tehessünk másokat!

A misszióparancsot három ige magyarázza: „elmenvén”, „megkeresztelvén” és „tanítván” (Károli). Jézus terve az volt, hogy emberekre bízza az evangéliumot. Nem azt mondja: „Hívjátok be őket!”, hanem azt, hogy „Menjetek el!” A keresztség az a jelképes esemény, amely láthatóan betagolja a megtérőt Krisztus testébe, a gyülekezetbe. Ebben a fontosabbik kérdés a „kiket?”, de az is fontos, hogy hogyan. A tanítványokat tanítani is kell: nem emberi filozófiára, hanem arra, hogy megtartsák mindazt, amit Jézus parancsolt. Az Övé minden hatalom, és azt ígérte, hogy velünk van minden nap.

Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:24–6:5 Kulcsige: Gal 6:1 „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!”

Az ál­lan­dó lelki éber­ség, ön­ma­gunk mér­leg­re ál­lí­tá­sa, a szem­be­sü­lés gyar­ló­sá­gunk­kal és bű­ne­ink­kel el­ve­szi a ked­vün­ket attól, hogy mások gyar­ló­sá­gá­nak és bű­ne­i­nek ügyét lo­bog­tas­suk ma­gunk előtt. El­ve­szi a ked­vün­ket attól, hogy mi akar­junk csal­ha­tat­lan igaz­sá­got szol­gál­tat­ni. Nem je­len­ti ez azt, hogy sze­met kell huny­nunk em­ber­tár­sa­ink el­ve­szett ál­la­po­ta és lelki test­vé­re­ink tör­vény­sze­gé­sei fö­lött.