2020. október 1., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Azelőtt dönts, mielőtt megvénülünk

Igehely: Préd 12:1-7; Kulcsige: Préd 12:3 „Akkor reszketni fognak a ház őrei, támolyognak az erős férfiak; megállnak az őrlő lányok, mert kevesen vannak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők.”

Kulcsige: (Préd 12:1) „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, amelyekről ezt mondod: nem szeretem őket!”

Egy családban nemrég súlyos beteg lett az édesapa. A felesége tudott rólunk és hívatott, hogy imádkozzunk az ő férjéért. Ahogy odamentünk, a férj épp nem volt olyan helyzetben, hogy beszélni lehessen vele, de az asszonyt Jézushoz vezettük. Amikor jobban lett a férj, az asszony megpróbálta őt is Jézushoz vezetni. Rövidesen a kórházban, a halálos ágyán látogattuk meg, de a kommunikáció már nagyon gyengén működött. A kérdésemre: Hiszed-e, hogy a Jézus vére elég összes bűneidért? - felemelte a kezét, mintha az lett volna a jel, hogy igen! A feleségével együtt hálát adtunk ezért a parányi jelért is, imádkoztunk érette, és még azon éjjel meg kellett álljon az Úr előtt!

Nem hiába mondja az Írás, hogy „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok.” Az élet alkonyának végtelenül költői és olvasmányos leírása ébresztő jellegű: az élet hamar elsuhan és az utolsó napokra hagyott megemlékezés Istenről, valamint a megtérés csak keveseknek adatik. Az isteni figyelmeztetés elfogadása elsősorban Isten szívét örvendezteti, „aki nem akarja a bűnös ember halálát, hanem hogy megtérjen és éljen” (Ez 33:11), de valóban erre az üzenetre neked személyesen van a legnagyobb szükséged, hogy ne siess a veszedelembe fiatalon!

Tőtős János

DÉLUTÁN | 

A tagok szolgálata

Igehely: 1Kor 12:14-27 Kulcsigék: 1Kor 12:20-21 „Így bár sok a tag, mégis egy a test. 21Nem mondhatja a szem a kéznek: «Nincs rád szükségem», vagy a fej a lábaknak: «Nincs rátok szükségem!»”

Egy helyi gyülekezet élő tagja lenni isteni kegyelem, mivel a mi Urunk gyülekezetben gondolkodik, ami az Ő teste. Megtérés, újjászületés és bemerítés által, valóban a Szentlélek által egy testté kereszteltetünk. Csak kevesen mérik fel mekkora áldás beépülni Krisztus szellemi testébe.

A csodálatos egybeszerkesztés a testben Isten remekműve. A szoros egymáshoz tartozás óv az elbizakodottságtól: „Nem mondhatja a fej a lábnak: nincs rád szükségem.” A testben minden tagra szükség van és egymásra vannak utalva. Itt lép be a szolgálat fogalma. A test kevésbé látható, vagy láthatatlan részeire gondolva, a McArthur Biblia lábjegyzete szerint - az emberi test belső részeire utal, melyek könnyen feledésbe merülhetnek, pedig nagy szükség van rájuk, gondoljunk csak a szívre, vesékre, májra.

Az egység és harmónia a gyülekezetben nemcsak a tagok egymás felé való szolgálatát teszi sikeressé, hanem dicsőíti Krisztust, az egyház fejét. Egy régebbi ébredési ének mondja: „Vérembe véred ömöljön át”. Amikor a tagok szolgálata egységes egymás felé, akkor a világ felé való szolgálat is működik, emberek térnek meg és csatlakoznak a gyülekezethez. Fontos kérdés lehet: szolgálok a tagok felé, vagy könnyebb kritizálni őket?

Tőtős János

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.