2020. október 2., péntek

DÉLELŐTT | 
Barzillaj szembenéz az öregségével

Igehely: 2Sám 19:32-40

Kulcsige: 2Sám 19:36 „Most nyolcvanesztendős vagyok, nem tudok már különbséget tenni jó és rossz között, nem érzi szolgád annak az ízét, amit eszik és iszik, és nem gyönyörködöm az énekesek és énekesnők hangjában. Csak terhedre lenne a szolgád neked, uram király!”

Különös, hogy Barzillaj nem fogadta el Dávid nagylelkű jutalmát. Bizonyára ismerte a Zsoltárokat, ahol a 90. fejezetben az emberi élet határvonalai le vannak jegyezve. A jó és rossz közötti különbségtétel, a tiszta értelem gyengülhet nyolcvan után, ez érezhető Barzillaj szavaiból, és így nem tud már hasznára lenni a királynak az ő udvartartásában. Felméri azt is, hogy a nagy ajánlat áldásait sem tudja már élvezni, azaz, hogy a királyi ételeket fogyassza, mivel az ízlés is veszített annak igazi képességéből. Ezek a felismerések és beismerések minden kérdés nélkül igen értékesek, nemcsak a király barátjánál, hanem minden hívő léleknél, akiket Isten ilyen hosszú élettel elégített meg. Az ítélőképesség, az ízlelés minőségi gyengülése mellett Barzillaj utal a gyengülő hallásra is. Nagyon szerethette az énekeket, mivel elmondja a jelen valóságot, hogy már nem tud gyönyörködni az éneklő férfiak és nők hangjában.

Az igazi szembenézés az öregséggel azonban ez: készülődés az örök otthonba. Tudatosan beszél erről és teljes békességben, mint aki a maga idejében elvégezte a rábízottakat. A Jeruzsálembe való költözés helyett az örök hazába való megérkezésre készült.

Tőtős János

DÉLUTÁN | 

Az özvegyasszonyok szolgálata

Igehely: 1Tim 5:5-14 Kulcsige: 1Tim 5:14 „Azt akarom tehát, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessenek háztartást, és ne adjanak semmi alkalmat az ellenségnek a gyalázkodásra.”

Több figyelemre méltó szabályt, tanácsot kapunk az özvegyasszonyokkal kapcsolatosan. Fontos az ő biztonságuk, elsősorban a család részéről, vagy épp a gyülekezet részéről, amikor a megélhetésük veszélyeztetve van. Ne legyenek elfeledve, hanem legyenek bejegyezve, felírva, illetve figyelembe véve. (9v.) Óv az Ige az erkölcstelenségtől, vagy a túlzott szeszesital használattól és minden más bűntől az özvegységben.

A szolgálati lehetőség nem szűkül le az özvegység idején. Az 5. vers szerint a közbenjáró imádság lehet az egyik legfontosabb szolgálat: „kitartó a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal”. Ilyen volt Anna, a Fánuel leánya, akinek megadatott, hogy lássa az Urat. Ő az Úr házában szolgált. Bárhol végezhetjük a közbenjáró szolgálatot, nemcsak az Úr házában. Pál az Istennel való élő kapcsolatra utal, ahova szeretne mindenki mást is beemelni. Ez az apostoli szolgálat fele és egyben a fontosabb része, mivel ez előzi meg az igehirdetést. „Foglalatosak maradunk a könyörgésekben és az igehirdetés szolgálatában”. (ApCsel 6:4)

A gyermeknevelés, a vendégfogadás és a jótékonysági szolgálat a ráutaltak felé mind áldott lehetőségek, és olyan szükségek betöltése, ahol az istenfélő özvegy megtalálhatja a helyét.

Tőtős János

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:1–14; Kulcsige: Mt 22:9 „Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”

Az embereket sok minden akadályozza abban, hogy elfogadják Isten meghívóját: szántóföld, kereskedés, munka, családtagok, barátok, vagy az ember saját makacs szíve. A példázat szereplői „mit sem törődve” a meghívással, mentek a saját dolguk és tervük után. A Sátán igyekszik elfoglalni az embert, hogy ne legyen ideje a lelkére vagy Isten szavára. Isten mindent elkészített számunkra, sőt minden ember számára, és megadta a lehetőséget, hogy megragadjuk a legnagyobb esélyt, a belépést az életre. Jézus idejében kevesen ragadták meg a nagy lehetőséget, és ma sem tolonganak az örök élet ajtajánál.