2020. október 27., kedd

DÉLELŐTT | 
Az ÚR tisztít meg!

Igehely: Ézs 3:16-4:6; Kulcsige: Ézs 4:4 „Ha lemosta az Úr Sion leányainak a szennyét, és leöblítette Jeruzsálem vérét ítélő lelkével, megtisztító lelkével.”

Vegyük észre, hogy az elolvasott részlet Isten kegyelmességéről tanúskodik. Egy olyan nép megtisztítását tárja elénk, akiknek eszük ágában sincs megalázkodni, hiszen „büszkélkednek, fejüket fenn hordva, szemükkel kacsingatva járnak” (16.v.). Bár látszólag Isten a bosszúját tölti ki a gőgös embereken, a megszégyenítés nem a végső célja, hanem az Ő mérhetetlen szeretetének eszköze arra, hogy „lemossa… Sion leányainak a szennyét” (4.v.).

Csapdába kerülünk, amikor annyira eltompul az Isten iránti figyelmünk, hogy meg sem fordul a fejünkben feltenni a kérdést: vajon kedvesek vagyunk előtte? Az Úr ilyenkor kész drasztikus módon is beleszólni az életünkbe: megszabadít a mézesmázos képtől, amit önmagunkról alakítottunk ki, a látvány pedig taszító lehet. Megeshet, hogy megszégyenítőnek érezzük, amit enged történni velünk. Ó, ha így volna, lássuk meg, hogy Ő nem akar elveszíteni minket, hanem a leghatékonyabb módszert akarja bevetni azért, hogy megtisztítson!

A hívő ember folyamatosan tisztulásban van. Van-e bennünk tisztulás utáni vágy? Miben láttuk Isten megtisztító munkáját az utóbbi hónapban?

Kiss Máté

DÉLUTÁN | 

Hitünk dicső sokoldalúsága

Igehely: 1Pt 1:3-9 Kulcsigék: 1Pt 1:8-9 „Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.”

Péter első levelének címzettjei a menny felé tartó földi jövevények. Az apostol reflektorfénybe állítja mindazt, amit a hit ajándéka által mi, Krisztusban hívők, kaptunk. Ha meglankadt az erőnk, és kevés értelmét látjuk a továbbhaladásnak, szakítsunk időt arra, hogy gondolatainkban körüljárjuk Isten mennyei ajándékának nagyszerűségét!

Jézus Krisztus feltámadása révén új teremtések vagyunk. Élő reménységet adott nekünk, amely túlmutat a földi életen. A halálnak egyetlen következménye lesz ránk nézve: színről színre láthatjuk Megváltónkat! Örökségünk a mennyben van, amelyet senki és semmi nem vehet el tőlünk. Mivel pedig Isten hatalma őriz az üdvösségre, a célba érkezés bizonyos. Ha embereken múlna, az üdvtörténetnek csúfos vége lenne. A garanciát azonban maga Isten nyújtja, az Ő terveit pedig az ördög képtelen meghiúsítani.

Megszomorodtunk különféle kísértések között? Ezekben az időkben maga Isten teszi a tűzben kipróbált aranynál is értékesebbé a hitünket, hogy dicséretre méltó legyen. Szeressük Jézust, ha még nem is látjuk Őt, és kapaszkodjunk az üdvösségre őrző isteni hatalomba!

Kiss Máté

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:23–27; Kulcsige: Mt 21:27 „Ezért ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Ő pedig így válaszolt nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

Miért kérdőjelezték meg némelyek Jézus tekintélyét a földön jártakor? Nyilván azért, mert hitetlenek voltak, és az életük haszontalan, kivágni való fügefa volt. Itt már nemcsak az volt a baj, hogy hiányzott a jó gyümölcs, hanem megjelentek a keserű, mérgező gyümölcsök – a keserű irigység és a gyilkos büszkeség. A nép elbizakodott vezetői alábecsülték Jézus tekintélyét, és túlbecsülték a sajátjukat. Úgy vélték, hogy Jézus népszerűsége fenyegetést jelent számukra, ezért minden eszközt megragadva igyekeztek Jézus tekintélyét csökkenteni, a magukét pedig emelni.