2020. október 31., szombat

DÉLELŐTT | 
Isten országának térhódítása

Igehely: Mt 13:33-35

A kovász legtöbbször negatív értelmet hordoz a Bibliában. Itt viszont Jézus Isten országát hasonlítja az élesztő hatású kovászhoz, ebben az esetben tehát határozottan jó értelemmel bír, és fontos üzenetet tartogat számunkra.

A kovásszal vegyített tészta állandó növekedésben van – épp úgy, mint az az ember, akinek szívében Isten királysága bontakozik ki. Ha csak rövid ideig nézzük a kelésben levő tésztát, nem látunk különösebb változást. Pontosan ez igaz a hívő emberre is: életének apró szakaszait nagyító alá vetve nem sok különbséget veszünk észre, de ha megvizsgáljuk azt, hogy ki volt, és kivé lett egy egész élet távlatában, biztosan szembeötlik a változás. A kovász nem „instant termék”. Isten sem végez egyik napról a másikra a bennünk folytatott munkájával.

Megszomorodtunk, mert harcaink ellenére nem látjuk Isten országának kiteljesedését a személyes életünkben? Higgyünk Jézus szavaiban! „… végül az egész megkel” – mondja Ő. Szívünk minden szegletét át fogja formálni az Úr, csak legyünk készek türelemmel várni! Bízzunk abban, hogy Ő jól tudja, milyen lépésben kell haladnia velünk!

Kiss Máté

DÉLUTÁN | 

Hitünk erős bizonyítéka

Igehely: Jak 2:14-26 Kulcsige: Jak 2:18 „Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet.”

Ha végig követtük a hét folyamán az esti sorozatot, láthattuk, hogy a Biblia elengedhetetlennek tartja az Istenbe vetett őszinte hitet. Jakab levelét olvasva viszont az a gondolat foganhat meg bennünk, hogy Isten igazából a cselekedeteinket veszi figyelembe, nem pedig a szívünk viszonyulását. Az apostol célja egyszerűen leszögezni: ha hitünknek nincsenek kézzelfogható bizonyítékai, akkor az nem is valódi hit.

Mi az ismertetőjele a hit által vezérelt embereknek? Semmi sem bénítja meg őket a cselekvésben. Ábrahámban ott élt a nagy néppé válás ígérete, de amikor Isten arra kérte, hogy fiát hozza áldozatként, ő nem torpant meg a Mórijjá-hegy lábánál, pedig nem tudta, hogyan lesz tovább. Ráhábot, amikor befogadta a kémeket, nem a félelem irányította, hanem a hit, hogy megmenekülhet, bár még nem tudta, mi módon.

A valódi hit valódi lépéseket tesz. Nem fél cselekedni, megragadja az Istentől kapott lehetőségeket (Ef 2:10). Eközben pedig a Mindenhatóra szegezi a tekintetét, aki nem nagy hatótávolságú reflektort, hanem mécsest ad a kezünkbe, ez pedig elég a következő lépés megtételéhez.

Kiss Máté

 Napi áhítat

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.