Igehely: 2Tim 3:1-9; Kulcsige: 2Tim 3:5 „Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől.”
Nincs szánalmasabb állapot annál, mint amikor valaki csak névlegesen keresztyén. Az ilyen ember nemcsak bűnben él, de hazugságban is. Képmutató viselkedésével hazudik a körülötte élő embereknek, hazudik önmagának, és hazudik Istennek. Pál hátborzongató portrét tár elénk az utolsó idők társadalmáról. Az utolsó korszak főleg az emberek nehéz természete miatt nehéz. Napjainkra egyre inkább ráillik ez a komor hangvételű felsorolás. Az emberek „inkább az élvezetet szeretik, mint Istent”. Korunk tragédiája, hogy ezek a jelenségek az úgynevezett „hívő” emberek széles körénél jelentkeznek, sőt teljes gyülekezeti közösségekre is jellemzőek.
Mi tehát a teendő? Először is: vigyázz, hogy hitéleted legyen valódi, és ne csak külső látszat. Másodszor: vigyázz, hogy ne tartozz azok közé, akiknél hiányzik a kegyesség ereje. Harmadszor: határold el magad az ilyen emberektől! Végül pedig keresd a szoros lelki kapcsolatot az őszinte hívőkkel, így a kegyesség meg fog őrizni téged.
Sallai Jakab
Az Úr beszéde megmarad
Igehely: 1Pt 1:22–25; Kulcsige: 1Pt 1:25 „De az ÚR beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.”
A földi és a mennyei kincsek értékelésénél a legfontosabb szempont, hogy mi mennyi ideig tart. Itt ütközik ki a mérhetetlen különbség: az egyik hamar elillan, a másik pedig soha el nem múlik, még csak értékét sem veszíti. Már idéztük ezen a héten, hogy „a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2Kor 4:18).
Tudjuk, hogy Isten beszéde örökérvényű. Évezredeken keresztül nem veszített időszerűségéből és hatásából. Jézus mondta: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el” (Mt 24:35). Isten beszéde nem csak, mint szöveg vagy igazság, marad fenn örökké, hanem mindaz, aki Isten szavára, ígéretére rááll, az is megmarad. Aki erre a biztos sziklára építi lelki házát, az örökké él. Öröklétünket biztosítja tehát a testté lett Ige, amely már most a miénk. „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva.” (Mt 7:24-25)
Sallai Jakab
