2021. április 24., szombat

DÉLELŐTT | 
Dicsérjétek az Urat!

Igehely: Zsolt 150:1-6; Kulcsige: Zsolt 150:1 „Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!”

Ez a zsoltárrész méltó befejezése a Zsoltárok könyvének. Többek között az az érdekessége ennek a résznek, hogy mindegyik versben Isten dicséretére serkenti az olvasót: Dicsérjétek az Urat! Ezzel a felhívással és buzdítással találkozhatunk a mai napon. Miért dicsérjük az Urat? Erre a kérdésre az előző napok igei buzdításai feleltek. Az a tény, hogy Isten kegyelemmel fordult feléd, örökösévé tett téged, és minden áldással elhalmozott, mi másra kellene, hogy késztessen, mint Isten dicséretére?

Isten igazi dicsérete nem emberi erőlködésből fakad, nem valami öngerjesztő folyamatból, hanem természetességből. Isten dicsérete magáról az Úrról kell szóljon, és nem az emberről, az ő érzelmeiről, zenei stílusról. A hívő ember, aki megtapasztalta Isten jóságát, annak szívéből természetesen tör elő az Úr magasztalása. Ez a magatartás ne szorítkozzon csupán istentiszteleti alkalmainkra, hanem váljon az életünk szerves részévé! Dicsérjétek az Urat!

Mit jelent Istent dicsérni? Hogyan dicsérhetem Istent? Hogyan dicséri Istent a természet?

János Csaba

DÉLUTÁN | 

Vérontó fejedelmek, megromlott nép

Igehely: Ez 22:1–9, 12–16; Kulcsige: Ez 22:8 „A szent dolgokat semmibe vetted, és szombatjaimat meggyaláztad.”

Hosszú szakaszokon keresztül arról olvashatunk, hogy Isten kiönti haragját a népére. Mivel bosszantotta fel Izráel az Urat, hogy ennyire megharagudott rájuk? Egyik ok: „A szent dolgokat semmibe vetted, és a nyugalom napjait meggyaláztad” (Ez 22:8). Isten mindent megtett annak érdekében, hogy népe boldog és békés életet éljen az ígéret földjén. Egyetlen feltétele az volt, hogy egyedül Őt imádják, és engedelmeskedjenek parancsainak. Erről szól a szombat, vagy a többi törvény megtartása. Izráel azonban a pihenőnapot nem arra használta, hogy Urát keresse, hanem azon a napon végezték kedvteléseiket. Ezért Isten megharagudott rájuk, és megromlott népnek nevezte őket.

Isten nekünk is lehetőségeket adott arra, hogy keressük és imádjuk Őt. Erre vannak azok az alkalmak, amikor imaházba mehetünk, amikor közösséget gyakorolhatunk Vele és egymással, amikor hallhatjuk hangját. Azonban nem egyszer előfordul ma is, hogy ezeket az Úr gyermekei nem használják ki, sőt néha úgy viselkednek, mintha már unnák az Úrral és egymással való közösséget.

Vigyázzunk azokra a dolgokra, amelyeket azért kaptunk, hogy Istent imádjuk, nehogy megutáljuk, nehogy elhagyjuk, nehogy bemocskoljuk!

János Csaba

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?