2021. április 8., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A kövek leomlanak

Igehely: Mk 13:1-2; Kulcsige: Mk 13:2 „Jézus ezt mondta neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”

Amint Jézus utoljára hagyta el a templomot halála előtt, egyik tanítványa megpróbálta felkelteni az érdeklődését a templom, és az azt körülvevő épületek nagyszerűségére. A tanítványokat foglalkoztatták a ragyogó építészeti megoldások, a hatalmas kövek beépítésének módja. Jézust azonban nem hatja meg a Heródes által épített templom külső pompája, sőt nagyon is sértő volt számára az, hogy nem arra volt használva, ami a neve és rendeltetése volt: „Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek” (Mk 11:17). Jézus előre látta, megjövendölte a templom sorsát: „Nem marad itt kő kövön, amit le nem rombolnának.” Ez hamarosan be is teljesedett. A templomot a rómaiak Kr. u. 70-ben lerombolták.

A 21. században élve elmondhatjuk, hogy szép imaházaink vannak, szépen elrendezett környezettel. Gyönyörködni lehet bennük! Hála Istennek értük! A nagyobb érték azonban az, ha az imaház valóban imádság háza, mert a kövek egyszer majd leomlanak, de az Úrral való közösségünk, és annak eredménye örökké megmarad.

Szekrényes Pál

DÉLUTÁN | 

A hűségesek feltámadása

Igehely: Jel 20:4–6; Kulcsige: Jel 20:6 „Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.”

Az első feltámadás a Jelenések 20:5-ben a lelkünk feltámadását jelenti a szellemi halálból, és ez akkor valósul meg, amikor meghalljuk az evangéliumot, és engedelmeskedünk Istenünk hívó szavának (Ef 2:5-8). Akik részesültek az első feltámadásban, azok Istennek és Krisztusnak papjai, és uralkodnak Ővele (Jel 20:6/b). Ezek a kifejezések csakis egy hűséges és engedelmes hívőnek a leírását képezhetik. Akit az Úr a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el, az a királyi papsághoz tartozik (1Pt 2:9). Ez az elhívás akkor történik, amikor hirdetve van az evangélium (1Pt 1:25). Az evangélium ereje által meg vagyunk mentve (Róm 1:16), és a sötétség hatalmából az Atya átvitt az Ő szerelmes Fiának országába (Kol 1:13).

Aki részesült ebben az első feltámadásban a megtérés által, azon nincs hatalma a második halálnak. Az engedelmesek és hűségesek sok-sok áldásban részesülnek már a földi életük folyamán, de a több és nagyobb áldás majd odaát következik. Azért legyünk hűségesek az Úrhoz bármilyen körülmények között is!

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.