2021. április 8., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A kövek leomlanak

Igehely: Mk 13:1-2; Kulcsige: Mk 13:2 „Jézus ezt mondta neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”

Amint Jézus utoljára hagyta el a templomot halála előtt, egyik tanítványa megpróbálta felkelteni az érdeklődését a templom, és az azt körülvevő épületek nagyszerűségére. A tanítványokat foglalkoztatták a ragyogó építészeti megoldások, a hatalmas kövek beépítésének módja. Jézust azonban nem hatja meg a Heródes által épített templom külső pompája, sőt nagyon is sértő volt számára az, hogy nem arra volt használva, ami a neve és rendeltetése volt: „Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek” (Mk 11:17). Jézus előre látta, megjövendölte a templom sorsát: „Nem marad itt kő kövön, amit le nem rombolnának.” Ez hamarosan be is teljesedett. A templomot a rómaiak Kr. u. 70-ben lerombolták.

A 21. században élve elmondhatjuk, hogy szép imaházaink vannak, szépen elrendezett környezettel. Gyönyörködni lehet bennük! Hála Istennek értük! A nagyobb érték azonban az, ha az imaház valóban imádság háza, mert a kövek egyszer majd leomlanak, de az Úrral való közösségünk, és annak eredménye örökké megmarad.

Szekrényes Pál

DÉLUTÁN | 

A hűségesek feltámadása

Igehely: Jel 20:4–6; Kulcsige: Jel 20:6 „Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.”

Az első feltámadás a Jelenések 20:5-ben a lelkünk feltámadását jelenti a szellemi halálból, és ez akkor valósul meg, amikor meghalljuk az evangéliumot, és engedelmeskedünk Istenünk hívó szavának (Ef 2:5-8). Akik részesültek az első feltámadásban, azok Istennek és Krisztusnak papjai, és uralkodnak Ővele (Jel 20:6/b). Ezek a kifejezések csakis egy hűséges és engedelmes hívőnek a leírását képezhetik. Akit az Úr a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el, az a királyi papsághoz tartozik (1Pt 2:9). Ez az elhívás akkor történik, amikor hirdetve van az evangélium (1Pt 1:25). Az evangélium ereje által meg vagyunk mentve (Róm 1:16), és a sötétség hatalmából az Atya átvitt az Ő szerelmes Fiának országába (Kol 1:13).

Aki részesült ebben az első feltámadásban a megtérés által, azon nincs hatalma a második halálnak. Az engedelmesek és hűségesek sok-sok áldásban részesülnek már a földi életük folyamán, de a több és nagyobb áldás majd odaát következik. Azért legyünk hűségesek az Úrhoz bármilyen körülmények között is!

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?