2021. április 8., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A kövek leomlanak

Igehely: Mk 13:1-2; Kulcsige: Mk 13:2 „Jézus ezt mondta neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”

Amint Jézus utoljára hagyta el a templomot halála előtt, egyik tanítványa megpróbálta felkelteni az érdeklődését a templom, és az azt körülvevő épületek nagyszerűségére. A tanítványokat foglalkoztatták a ragyogó építészeti megoldások, a hatalmas kövek beépítésének módja. Jézust azonban nem hatja meg a Heródes által épített templom külső pompája, sőt nagyon is sértő volt számára az, hogy nem arra volt használva, ami a neve és rendeltetése volt: „Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek” (Mk 11:17). Jézus előre látta, megjövendölte a templom sorsát: „Nem marad itt kő kövön, amit le nem rombolnának.” Ez hamarosan be is teljesedett. A templomot a rómaiak Kr. u. 70-ben lerombolták.

A 21. században élve elmondhatjuk, hogy szép imaházaink vannak, szépen elrendezett környezettel. Gyönyörködni lehet bennük! Hála Istennek értük! A nagyobb érték azonban az, ha az imaház valóban imádság háza, mert a kövek egyszer majd leomlanak, de az Úrral való közösségünk, és annak eredménye örökké megmarad.

Szekrényes Pál

DÉLUTÁN | 

A hűségesek feltámadása

Igehely: Jel 20:4–6; Kulcsige: Jel 20:6 „Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.”

Az első feltámadás a Jelenések 20:5-ben a lelkünk feltámadását jelenti a szellemi halálból, és ez akkor valósul meg, amikor meghalljuk az evangéliumot, és engedelmeskedünk Istenünk hívó szavának (Ef 2:5-8). Akik részesültek az első feltámadásban, azok Istennek és Krisztusnak papjai, és uralkodnak Ővele (Jel 20:6/b). Ezek a kifejezések csakis egy hűséges és engedelmes hívőnek a leírását képezhetik. Akit az Úr a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el, az a királyi papsághoz tartozik (1Pt 2:9). Ez az elhívás akkor történik, amikor hirdetve van az evangélium (1Pt 1:25). Az evangélium ereje által meg vagyunk mentve (Róm 1:16), és a sötétség hatalmából az Atya átvitt az Ő szerelmes Fiának országába (Kol 1:13).

Aki részesült ebben az első feltámadásban a megtérés által, azon nincs hatalma a második halálnak. Az engedelmesek és hűségesek sok-sok áldásban részesülnek már a földi életük folyamán, de a több és nagyobb áldás majd odaát következik. Azért legyünk hűségesek az Úrhoz bármilyen körülmények között is!

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: Zsid 5:11–14 Kulcsige: Zsid 5:12 „Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre.”

Istennek sok mély és drága igazsága van, de a rest fülek tompák befogadni ezeket. A zsidókeresztyének már rég tanítók lehetnének, de ők még mindig az alapoknál, az ABC-nél voltak. Megrekedtek a lelki kiskorúságban, nem tértek át a „szilárd eledelre”, ami satnya növekedést eredményezett (1Kor 3:1–3). Mivel megmaradtak ebben az állapotban, az igazság mélyebb értelmét nem tudták felfogni, így könnyen befolyásolhatók voltak mindenféle tanítástól (Ef 4:11–14). Ilyen állapotban voltak a tanítványok is, amiért az Úr komolyan figyelmeztette őket (Jn 16:12).