2021. augusztus 13., péntek

DÉLELŐTT | 
Jézus megszabadít a rabságból

Igehely: Zsid 2:15-16; Kulcsige: Zsid 2:15 „És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.”

Az Úr Jézus nem azért vette fel az emberi természetet, hogy uralkodjon benne, hanem hogy szolgáljon, sőt szenvedjen és meghaljon a mi megváltásunkért. Kereszthalála feltétlenül szükséges volt a halál legyőzéséhez. Isten bölcs terve szerint történt ez: épp halála által semmisítette meg, tette teljesen erőtlenné az ördögöt, aki a halállal rettegtet minket. „A halállal szembe kell néznünk: nem könnyelműen, nem álmodozva, tudatlanul képzelődve: hanem az evangéliummal.” (Kálvin). Fontold meg: 1. Milyen nagy áldás a Jézus Krisztus evangéliuma: megszabadít a halálfélelemtől! Nélküle egész életünkben e félelem rabjai lennénk! 2. Az elbukott angyaloknak nem adatott megváltás. Isten az emberiséget szerette úgy, hogy egyszülött Fiát adta érte. 3. Jézus az Ábrahám magvát karolta fel: vagyis, azokat, akik az Ábrahám hitéből valók, akik a hitben az ő utódai, s az ő példáját követik. Csak akkor lehetsz részese e nagy szabadításnak, ha Isten szavának engedelmeskedsz, kijössz a világból, és Istennel jársz! „Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek!” (Jn 8:36)

Borzási Sándor

DÉLUTÁN | 

A kapcsolatépítés ruhadarabjai

Igehely: Kol 3:12–17; Kulcsige: Kol 3:12 „Mint Istennek szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet.”

Nem közömbös dolog, még testileg sem ez istentelen világban, hogy miként öltözködünk. Az ember számára az öltözetet Isten rendelte el mezítelenségünk befedésére. És rendelt szent ruhákat, dicsőségünkre és ékességünkre. (2Móz 28:2) Az Úr népe szentséges öltözetben jár. (Zsolt 110:3) „Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra!” (Róm 13:14) „Öltözzétek fel…, mint Istennek választottjai…” (12v.) Nézd, ez illik hozzád: 1. Könyörület, alázat, szelídség, hosszútűrés (12v.). Ezekre folyton szükség van a testvéri kapcsolatokban. 2. Szenvedés-vállalás, türelem, megbocsátás, a megromlott kapcsolat helyrehozatalára (13v.). „Urunk se várta el kínos keresztjén,/ hogy bárki kérje, Ő mégis adott; /adjátok hát kérés nélkül ti is majd /egymásnak mindig a bocsánatot!” (Balog Miklós). 3. Legyen mindenekfölött a szeretet, a békesség és a hála! (14-15) 4. Rejtsd szívedbe és hasznosítsd Isten áldott beszédét! (16v.) 5. Szenteld meg az Urat minden dolgodban, tégy mindent az Úr nevében, az Ő dicsőségére! (17v.) - Ó, Urunk segíts most!

Borzási Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Jób 32:6–12 Kulcsige: Jób 32:8 „De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.”

A három barát hosszú vitát folytatott Jóbbal a szenvedése okairól. Egy idő után a vita elakadt. Elihú eddig türelmesen várt a megszólalással, mivel fiatalabb volt a többieknél. Úgy érezte, hogy most már megszólalhat, mert fontos üzenete van Jób és barátai számára (5–7 v.). Azt állítja, hogy az embernek nem az előrehaladott kora, hanem az Istennek benne lakó Lelke adja a bölcsességet (8.v.).

Jób szenvedéstörténetének kontextusában az igazi bölcsesség a megpróbált Jób ajkán fogalmazódik meg: „Bizony könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem” (Jób 40:4).