2021. augusztus 17., kedd

DÉLELŐTT | 
Isten útjainak megvetése: eltévelyedés

Igehely: Zsid 3:10-11; Kulcsige: Zsid 3:10 „Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismeri az én utaimat.”

Ha el akarunk jutni a célba, mindig követnünk kell a helyes irányt. Nem szabad még egy pillanatra sem szem elől téveszteni a helyes utat. Isten az életünkre nézve is készített egy helyes utat. Ha ezen az ösvényen maradunk, bejuthatunk Isten nyugalmába. Ha viszont letérünk az útról, amelyen Istennel járhatunk, eltévelyedett életünk lesz. Ennek a következménye pedig az, hogy elveszítjük az Istennel való kapcsolatunkat, amiben rejlik az igazi megnyugvásunk.

Az Ószövetségben Isten figyelmezteti népét, hogy ne térjenek le a jó útról a gonoszok útjára, „mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész” (Zsolt 1:6). Minket, újszövetségi hívőket is figyelmeztet Jézus Krisztus, hogy nincs más út, csakis Őáltala lehet bemenni Isten országába: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam” (Jn 14:6).

Követnünk kell minden élethelyzetben Mesterünket. Figyeljünk mindig az Ő utasításaira! Ő tudja a helyes irányba vezetni életünket. A bűnök mindig eltévelyedéshez vezetnek. Az eltévelyedés pedig Isten útjainak a megvetését jelenti.

Fűrészes-Szálasi Rudolf

DÉLUTÁN | 

A római százados hite

Igehely: Mt 8:5–13; Kulcsige: Mt 8:10 „Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt az őt követőkhöz: Bizony mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben.” 

A példás hit néha ott észlelhető, ahol a legkevésbé várnánk. Jézus is ezt tapasztalta, amikor a római százados azért ment hozzá, hogy segítséget kérjen. Több szempontból is példaértékű a százados magatartása. 1. Rabszolgája iránt gondoskodó. 2. Alázatos, nem várja el, hogy Jézus bemenjen a házába, mivel tudja, hogy ő pogány. 3. Felismerte Jézusban az igazi hatalmat. Meg van győződve, hogy elég Jézusnak egyetlen szava, és meggyógyul a szolgája. Azzal a bizalommal és hittel jön Jézushoz, hogy az Ő isteni hatalmával meghallgatja kérését, és kimenti bajából. Saját életéből tudta, mit jelent, amikor valakinek hatalma van arra, hogy másoknak parancsoljon. Ilyen hatalmat tulajdonít Jézus szavainak is. Megértette és felismerte, hogy Krisztus mögött a legnagyobb hatalom áll. Jézus a Mindenható hatalmát képviseli.

Látjuk-e ezt a nagy hatalmat, amikor problémáinkat, nehézségünket hozzuk az Úr elé? Elegendő volt Jézus egyetlen szava, és a szolga meggyógyult, mert a százados hitt Jézusban. A te problémáidra is elég egyetlen szava. Egyetlen szó a kereszten: „elvégeztetett!” elégséges, hogy elvégezze benned a megváltás munkáját, ha hiszel.

Fűrészes-Szálasi Rudolf

 Napi áhítat

Igehely: Róm 10:14-17 Kulcsige: Róm 10:16 „Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: «Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?»”

Ezzel a 4 kérdőmondattal az apostol arra az igazságra mutat rá, hogy az üdvösség hit általi megragadását meg kell előzze az evangélium hirdetése és tartalmának feltárása. A valódi hitnek ugyanis tartalma van, amit Isten írott Igéje tár fel. Az üdvösség tehát azoké, akik meghallják és hiszik, amit/akit az evangélium bemutat. De miért olvasunk akkor engedelmességről is? Talán ez lenne az ember része, mint saját hozzájárulása az üdvösséghez, netalán kiegészítése? Szó sincs róla! Tudjuk, hogy az üdvösség teljes mértékben Isten munkája, amit ajándékként ad az embernek.