Igehely: Lk 1:39-45; Kulcsige: Lk 1:45 „Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.”
Mai igénk két kismama találkozását mutatja be: Máriáét és Erzsébetét. Férfiként és édesapaként soha nem fogom tudni átérezni, hogy milyen az, amikor két kismama találkozik egymással és megbeszélik egymással tapasztalataikat. Nekünk, férfiaknak ugyanis még elképzelni is nehéz, hogy milyen az, amikor egy másik élet fejlődik szép lassan valakinek a szíve alatt. Erről csak az édesanyák tudnak beszélni.
Mária és Erzsébet azonban nem holmi mindennapi problémákról beszélgettek egymással kismamaként. Találkozásuk alkalmat szolgáltatott arra, hogy áldják és magasztalják az Urat. Mi is volt ennek a titka? Az, hogy a személyes megtapasztalást megelőzően, minden kétséget kizáróan elhitték, hogy Isten beváltja ígéretét és Megváltót küld e bűnös emberiség számára.
Hadd legyen igaz ránk nézve is, hogy boldogok vagyunk, mert hiszünk Isten ígéreteinek megvalósulásában. Szentlélekkel teljes élettel hadd áldhassuk és magasztalhassuk az Urat, bizonyságot téve hitünkről, és erősítve mások hitét is.
Miről szoktál beszélni az emberekkel, amikor találkozol velük? Kiknek tehetnél bizonyságot az ünnepen Jézus Krisztusba vetett hitedről?
Horváth Ferenc
Immánuel, velünk az Isten
Igehely: Mt 1:18–25; Kulcsige: Mt 1:23 „«Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd» – ami azt jelenti: Velünk az Isten.”
A bibliai korban fontos szerepe volt a névadásnak. A név egy személy lényegi sajátosságainak az összefoglalását jelentette. Megváltónk esetében is kijelenthetjük, hogy földi életének teljességét összefoglalták nevei. Az angyali útmutatás éppen ezért volt olyan fontos: Isten Fia földi formájában is olyan nevet kellett viseljen, amely meghatározta földi életének a programját.
Még az sem véletlen, hogy az angyal Józsefet Dávid fiaként szólította meg. Habár József csak nevelőapja volt Megváltónknak, a Megváltót is, József törvényes fiaként, ugyancsak Dávid fiának nevezték földi élete során. Az pedig teljesen világos az angyali útmutatásban, hogy az emberi testet magára öltő Isten Fiát Jézusnak kellett nevezni, hiszen azért öltött testet, hogy a megváltás munkáját elvégezze, és ezáltal mi Isten közelségébe kerüljünk.
Karácsony szentestéjén melengesse szívünket az a tudat, hogy Jézus Krisztusban az Immánuel jött el hozzánk. Hiszen Ő maga ígérte, hogy velünk van minden nap, a világ végezetéig. (Mt 28:20) Sőt, nemcsak földi életünk során tapasztalhatjuk meg, hogy velünk az Isten, hanem a mennyei Jeruzsálemben is, ahol majd Istennel fogunk lakni örökkön örökké. (Jel 21:3)
Horváth Ferenc
