2021. január 31., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Akarom, tisztulj meg!

Igehely: Lk 5:12-16; Kulcsige: Lk 5:13 „Jézus kinyújtva a kezét, megérintette őt, és így szólt: Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.”

A lepra egy szörnyű, hosszú lefolyású fertőző betegség. Az Ószövetség poklosságnak is nevezi, ami több esetben a bőrbetegségek gyűjtőneveként is használatos volt. A betegség lappangási ideje akár több év is lehet. Külön meghatározott mózesi törvények szabályozták a leprások életét. A betegeket a papok vizsgálták meg a lepra külső jegyei alapján. Ha nem volt egyértelmű a lepra jelenléte, akkor a beteget hét napig el kellett különíteni. Ha a hét nap eltelte után a betegség nem terjedt, akkor még hét napig volt megfigyelés alatt az elkülönített személy, amíg a pap tisztának nem nyilvánította. Amikor valakiről kiderült, hogy leprás, akkor el kellett hagynia a lakott területeket, ruháját meg kellett szaggatnia, gondozatlan hajjal és eltakart bajusszal kellett járnia, és ha valaki közeledett feléje, akkor kiáltania kellett, hogy tisztátalan! (3Móz 13:45). Az elkülönítés kultuszi okokból történt, a leprás nem vehetett részt istentiszteleten, és áldozatot se mutathatott be, így a betegsége foglya lett haláláig! Miért gyógyult meg mégis pont ez a leprás ember?

 

Először: mert mindennél fontosabb volt számára a gyógyulás! Kész volt megszegni a törvényt, és belépni lakott területre. Nem foglalkozott mások véleményével, kritikájával, tudta, hogy ez az egyetlen esélye a gyógyulásra: ha személyesen találkozik Jézussal.

Másodszor: mert meg tudott alázkodni, és mert tudott kérni. Nem takargatta sebeit, nem kerülgette a forró kását, nem próbált diplomatikus lenni, hanem arcra borult, és egy őszinte vallomásban kifejezte kérését: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” Ezzel elismerte, hogy Jézusnak van hatalma a betegsége felett! Szilárdan hitt abban, hogy meggyógyulhat, különben nem vetemedett volna erre a cselekedetre.

Harmadszor: mert Jézus meg akarta őt gyógyítani. Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt (ami egyértelműen tiltva volt, mivel így Ő is tisztátalanná vált a törvény szerint), és a leprás azonnal megtisztult.

Végül két dolog, amit tanulhatunk: hiába szeretnénk valamit, ha nem teszünk semmit érte; de hiába teszünk meg mindent valamiért, ha Isten azt nem akarja. Amikor viszont a kettő találkozik, akkor bizony csodák jönnek létre!

Szűcs Dániel

Imaáhítat: 

Imádkozzunk a lepramisszióban és más különleges szolgálatban fáradozókért! – Lk 10:33-34

Bibliaóra: 

Isten szolgájának az üzenete – 2Kir 8:7-15; 9:1-13 (Préd 12:13-14) (Károli f. Préd 12:15-16)

DÉLUTÁN | 

A haldoklókat ébresztő gyülekezet

Igehely: Jel 3:1–6; Kulcsige: Jel 3:2 „Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt.”

Szárdisz Lydia fővárosa volt Kis-Ázsiában. Thiatirától 50 km távolságra, a mai Izmirtől keletre helyezkedett el. A világ legjelentősebb városai közé tartozott. Ékszer-, festék-, valamint textilipara tette gazdaggá. A vallási élet is virágzott, egy hatalmas Artemisz templom bizonyította ezt. A régészek később a pogány templom romjai mellett egy keresztyén gyülekezet alapjait is megtalálták. A város katonai szempontból szinte bevehetetlen volt, mivel egy 500 méter magas hegy lábánál helyezkedett el. A perzsa hadjárat idején a szárdisziak annyira biztonságban érezték magukat, hogy még őrséget se állítottak a város védelmére. Végül egy perzsa katona felfedezett egy alig észrevehető sziklahasadékot, ahol apró lépcsőkön keresztül bejutottak, és elfoglalták a várost. A jelentős fővárosból mára csak egy jelentéktelen kis falucska maradt.

 

Az ige mondanivalója összecseng a város történelmi múltjával: „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” A látszat és a valóság közötti feszültség figyelhető meg a kijelentésben. Látszólag az élet virágzó a gyülekezetben, de a valóságban a halál egyre nagyobb területet hódít meg. Nagy a valószínűsége, hogy magad is ismersz olyan közösségeket, amelyek egykor erőteljesek, nagy létszámúak voltak, most pedig már csak az árnyékuk egykori múltjuknak. Mi a teendő ebben a helyzetben?

Először: szükséges egy őszinte helyzetfelismerés (diagnózis), amikor lekerül a lepel a látszatról, és nyilvánvaló lesz az igazság: halott vagy. Bármennyire fájdalmas, ez az első lépés a megmenekülésben.

Másodszor: a helyzetfelismerés után radikális változásra van szükség: ébredj fel, erősítsd a haldoklókat, emlékezz vissza, tartsd meg a hitet és térj meg! Azonnali és határozott beavatkozásra van szükség, ahogy egy orvos küzd egy haldokló életéért.

Harmadszor: a jutalom bőséges lesz: aki győz, fehér ruhát kap, és nevét nem törlik ki az élet könyvéből! A jutalomra tekintve minden földi szenvedés feledésbe merül.

Végül két alkalmazás: Ébredj fel! Ha viszont már éber vagy, ébreszd fel a haldoklókat! Ez egy komoly feladat: életmentő lehetsz!

Szűcs Dániel

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.