Igehely: Mk 7:14–23 Kulcsige: Mk 7:20 „Ami az emberből kijön, az teszi őt tisztátalanná.”
A farizeusok legfőbb kérdése a ceremoniális tisztaság. Számukra a törvény megtartása és a hagyomány célja a tiszta és tisztátalan dolgok elkülönítése, valamint a tisztaság megtartása és a tisztátalanságtól való óvakodás. A Mester tanításából azonban világossá válik, hogy nem külsőségek és szokások gyakorlása tesz valakit tisztává vagy tisztátalanná. Urunk rámutat, hogy a tisztátalanság és az azzal járó bűnök, de a törvény megtartása és a tisztaság is elsősorban a szívben kezdődik. A legkritikusabb kérdés tehát szívünk állapota (Péld 4:23).
Ahogyan a hagyományaink nem kerülhetnek Isten Igéje elé, úgy nem előzhetik meg a külső kegyességi gyakorlatok a szív őszinte és megtérésből fakadó megtisztulását sem. Mert a hagyományok és a külsőségek gyakorlása nem tudja megtisztítani a szívünket. A szívünk megváltozása viszont meg tudja tisztítani külső megnyilvánulási formáinkat és szokásainkat.
S itt ismét a tegnapi gondolathoz térünk vissza, mert ezt a belülről kifelé ható életváltozást az emberek hagyománya nem tudja kimunkálni, csak egyedül a teljes Írás, amely Istentől ihletett (2Tim 3:16), és Isten Szentlelke, aki újjászül és megszentel (Zsolt 52:12–14).
Zsemlye Alfréd
Dicsekvés a Krisztus keresztjében
Igehely: Gal 6:11–18 Kulcsige: Gal 6:14 „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.”
A megigazulás hit által van, középpontjában a kereszt áll. Ez a tény kivesz mindent a kezünkből, amivel dicsekedhetnénk. Hiszen a kereszt azt hirdeti, hogy mindnyájan szűkölködünk Isten dicsősége nélkül, és kivétel nélkül rá vagyunk szorulva Isten mérhetetlen üdvözítő kegyelmére és szeretetére. A világi dicsőséget hajszoló ember számára a kereszt gyalázat, mert megszégyeníti az önmagukkal dicsekvőket. Mert lábánál állva nincs helye másnak, csak az alázatnak.
A hívőnek azonban egyenesen dicsekvés Krisztus Urunk keresztje, mert számára keresztre feszíttetett a világ, és ő is a világ számára. Tudja, hogy minden igazsága ebben az áldozatban áll, s ezért nincs is más, amivel méltán dicsekedhetne, csak a Jézus Krisztus keresztje. Viszont ez az egyetlen dicsekvés, amelyet nem lehet elvenni tőlünk, és amely soha meg nem szégyenít! Mert magában hordozza a reménységet, hogy majd azzal együtt fogunk megdicsőíttetni, akivel együtt most keresztre vagyunk feszítve (Gal 2:20 és Róm 8:17).
Zsemlye Alfréd
