2021. május 19., szerda

DÉLELŐTT | 
Hit és engedelmesség

Igehely: Kol 2:8-15; Kulcsige: Kol 2:12 „A keresztségben vele együtt voltatok eltemetve, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.”

Mik azok az üres megtévesztések, bölcselkedések, emberi hagyományok, amik a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodnak? Minden, ami nem nyugszik meg a golgotai áldozat egyedül elégséges voltában; minden, ami a kegyesség látszatával ellene mond és tesz a szeretet törvényének; minden, ami nincs helyes hitből, és engedetlenség Krisztussal szemben. Ezekkel vigyázni kell, mert megszámlálhatatlanul sok és sokféle van belőlük, és könnyen rabul ejthetnek – hogy lelkiismeretünk megterhelődjön, hogy örömünk ne szárnyaljon, hogy békességünk ködként foszoljon széjjel. Ha bemerítésünk csakugyan a Krisztusnak való engedelmesség hit-lépése volt, akkor eltemettettünk a világ, a halál, a régi törvény, a holt cselekedetek számára, és feltámadtunk a menny, az élet, az új törvény, az élő szolgálat számára. Adóslevelünk érvénytelen, akárcsak az a sok erőfeszítés, amiket valaha üdvösségünk megszerzése érdekében, a magunk erejétől fogva tettünk. A hitetlenség és engedetlenség lelkülete és cselekedetei lefegyverzésre és megszégyenítésre valók. Miben kell ma engedelmeskedned, hogy szabad légy?

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

Erőben mutatkozik meg

Igehely: 1Pt 4:10–11; Kulcsige: 1Pt 4:11 „Ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”

A Lélektől kapott erő nem arra való, hogy fitogtassák, hogy csodálat tárgyává tegye azt, akinek adatott, hanem arra, hogy az önzetlen, mások javát szolgáló, áldozatos lemondásra és jócselekedetekre képesítse a hívőt. Az erőre nagy szükség van a harc idején: hogy legyőzzük a szolgálat és önmegtagadás ellen rugódozó értelmünket, érzelmünket, akaratunkat – mert azt, aki saját indulatait legyőzi, nagyobbra tartja az Úr annál, aki várost vesz be. Az erőre nagy szükség van a külső nyomás idején: hogy össze ne roppanjunk a súly alatt, hanem oszlopként álljunk Istenünk házában. Az erőre nagy szükség van a teherhordozás idején: hogy saját keresztünket vigyük, ugyanakkor segíthessünk másoknak is terheik cipelésében. Emberi erőt meghaladó, állandó kihívások ezek! Izom, okosság, név, hangerő, hatalom mit sem használnak önmagukban – a Lélek ereje kell, ugyanaz a lelkület, amely Jézus Krisztusban is megvolt. Egyedül ez a lelkület és erő képesít arra az életvitelre és szolgálatra, amelyet értékelni fog az Úr, amikor megjelenik az Ő romolhatatlan igazságában.

Kiss Lehel

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.