2021. május 20., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Teljes egyesülés

Igehely: 1Kor 12:12-14; Kulcsige: 1Kor 12:13 „Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.”

Ha megértenénk végre ezeket az igéket, és hálás, ámuló szívvel csodálnánk Istennek a Krisztusban megmutatkozó kegyelmét, bizonyára kevesebbet panaszkodnánk, irigykednénk, akadékoskodnánk, és többet munkálkodnánk testvéreink javáért – mert egy testté kereszteltettünk mindazokkal, akik az Atya választottaiként Krisztus vérének oltalma alatt állnak. Egy testté kereszteltettünk mindazokkal, akikkel talán nem vagyunk egyek a lényegtelen dolgokban; akiktől így vagy úgy különbözünk. De nem is kell egyformáknak lennünk – azon kívül, hogy egyazon Lélek munkálkodik bennünk – hiszen a test sem azonos tagok sokaságából áll, hanem az egész testet szolgálni hivatott különbözőkből. A Krisztus testében semmi sem véletlenszerű, és nincs semmi, ami csak alkalmi volna. A Krisztus teste tökéletes, mert a Krisztus áldozata tökéletes volt. Tökéletes egység azonban akkor lesz, amikor elmúltak, jelenvalók és eljövendők a Krisztus arcát színről színre látva csodálják egymáson a kegyelem munkáját, és egyedül Neki adnak minden dicsőséget. Amennyiben rajtunk áll, törekedjünk már most a szeretetre, az építő egységre!

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

Segítséget jelent az Úr munkájában

Igehely: ApCsel 11:22–24; Kulcsige: ApCsel 11:23 „Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban.”

Az Úr munkája nem a Pál munkája, nem a Barnabás munkája, nem az én munkám vagy a te munkád – mi csak szolgák vagyunk a magunk helyén, a magunk idejében. A vetőmag nem a miénk, a kévék sem a mieink lesznek. A miénk csak az orcánk pirulása. Mi csorbát szenvedhetünk, de az Úr munkája nem fog csorbát szenvedni! Mi megállhatunk, de az Úr munkája nem fog megállni! Ez a munka az Atya-megszabta időre dicsőségesen, maradéktalanul bevégződik, és semmi hiányosság nem lesz benne. Jó dolog – még egytálentumos szolgaként is! – a Lélek által ráhangolódni erre a munkára, legyen akár látványos, akár az emberi szemek előtt rejtett a ránk eső rész. Jó dolog, mert az örökkévalósággal köt össze, a romolhatatlannal. Jó dolog, mert Krisztus által egyedül ebben lelünk igaz beteljesedést. Ez a munka a térdeinken kezdődött, és imádságban folytatjuk az utolsó pillanatig, ha hiányosan, ha meg-megroggyanva is – ilyenkor a Lélek kimondhatatlan fohászkodásokkal van segítségünkre. Barnabás az Úr munkáját végezte a maga helyén, azt végezzük mi is. Bizonnyal győzedelmes vállalkozás!

Kiss Lehel

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.