2021. március 26., péntek

DÉLELŐTT | 
Nem tudták, kivel vitatkoznak

Igehely: Mk 12:35-37; Kulcsige: Mk 12:37 „Ha maga Dávid mondja őt URának, akkor hogyan lehet a Fia? A nagy sokaság szívesen hallgatta őt.”

Életének utolsó hetében Jézus sok kérdést kapott, és mindre bölcsen megfelelt. A mai igeszakaszban Jézus az, aki kérdez. A többi evangélistánál ugyanez a szakasz azzal fejeződik be, hogy nem tudtak neki felelni a farizeusok és az írástudók. Életünk folyamán, lehet, sok kérdést felteszünk Istennek: Ez miért így történt? Miért engedted meg? Miért nem válaszolsz az imáimra? Talán sok alkalommal kísértettük már Urunkat a feleslegesen feltett kérdéseinkkel. Hadd emlékezzünk Isten szavaira: „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok… Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál” (Ézs 55:8-9). A farizeusok és az írástudók nem tudták, hogy kivel vitatkoznak. Mi mennyire ismerjük az Urat?

Hadd emlékeztessen bennünket a mai ige, hogy amikor különböző kérdésekre követeljük a választ Istentől, Ő azt üzeni, hogy sokkal jobbak az Ő útjai és gondolatai, mint ahogy mi most azt meg tudnánk érteni. Életünk a legjobb kézben van.

Szabó Sándor

DÉLUTÁN | 

Szerető Atya, irigy testvér

Igehely: Lk 15:1–2, 11, 25–32; Kulcsige: Lk 15:27-28 „A szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte őt.”

Ami miatt Jézus elmondta ezt a példázatot, az ismételten a farizeusok és írástudók zúgolódása. Ez a két csoport, akik erőteljesen ragaszkodtak Ábrahámtól való származásukhoz és Mózeshez, egyszerűen nem tudták elfogadni, hogy Jézus közösséget vállal azokkal, akik elszakadtak a mózesi törvényektől. A vámszedők (akik tulajdonképpen zsidó hazaárulók voltak) illetve a bűnösök éhsége Jézus és az Ő tanítása után rendkívüli volt. Jézus pedig közösséget vállalt velük, és segített nekik eltévelyedett állapotukból az Istenhez fordulni.

A példázatban ott van az otthon maradt fiú, aki szintén rosszallja tékozló öccsének az örömteljes fogadtatását. Felmerül a kérdés, különösen több évtizedes múlttal rendelkező gyülekezetek tagjai számára, hogy mi hogyan fogadjuk a „hazaárulók” és a bűnösök közeledését? Mi, akik „otthon maradtunk”, felelősek vagyunk abban, hogy segítsünk azoknak, akik kegyelemre éhezve szeretnének visszatérni Krisztushoz és a gyülekezethez. Őrizzen attól az Úr, hogy éppen a gyülekezeti tagok legyenek az akadályai a haza vágyakozó tékozló fiaknak!

Legyenek a mi gyülekezeteink tagjai olyan befogadóak, mint azt a szerető Atyától látjuk!

Szabó Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?