2021. március 4., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Felragyogó dicsőség

Igehely: Mk 9:1-8; Kulcsige: Mk 9:2 „Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott.”

Jézus megmutatta dicsőségét Péternek, Jakabnak és Jánosnak a hegyen. Mindenki más csupán az Ézs 53. szenvedő szolgájaként látta Őt, de ők bepillanthattak abba, amit Jézus hátrahagyott, amikor szolgai formát vett fel. Pétert annyira megérintette ez, hogy ott akart maradni.

Jézust ma is sokan csak egy egyszerű, megvetett, elárult, a bántalmaktól eltorzult külsejű, kivégzett tanítónak tartják. Ám aki Őt keresi, az ma is megláthatja „dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét”. Annak ma is kijelentetik, mint Isten Fia, akiben nemcsak az Atya, de az is gyönyörködik, aki felismeri Őt.

Jézus Krisztus dicsősége ma is meglátható. Nem szemtől szembe, mint a tanítványoknak, noha arra is van ígéretünk, hogy egyszer „meg fogjuk őt látni, amint van”. De addig is megláthatjuk dicsőségét Igéjében, ahogyan a Szentlélek kijelenti nekünk. Megláthatjuk dicsőségét munkájában, amint végzi azt az emberekben és a teremtettségben.

Neked felragyogott-e már Krisztus dicsősége? Ha igen, vágysz-e letelepedni az Ő jelenlétében? Építesz-e lelki hajlékot, ahol naponként találkozhatsz a dicsőség Urával?

Zsemlye Alfréd

DÉLUTÁN | 

Engedelmes szolgálat a Lélek vezetése alatt

Igehely: ApCsel 16:6–10; Kulcsige: ApCsel 16:10 „A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Makedóniába, mert megértettük: Isten oda hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.”

Pál apostol missziós vállalkozása az egyik legterjedelmesebb mind közül. Beszámolóiból és a különböző feljegyzésekből kitűnik, hogy valóban többet munkálkodott, mint a többi apostol. S ebben a nagy munkában láthatunk egy alapelvet. Pál apostol előtt mindig voltak világos célkitűzések, határozott elképzelések, hogy hova akar eljutni és milyen útvonalon. Több levelében találunk erre utalást, amikor elmondja, hogy útban egyik település felé egy másikban megáll, hogy meglátogassa a helyi gyülekezetet. De minden esetben szem előtt tartotta az Isten akaratát, azt, hogy a Szentlélek miként irányítja és változtatja ezt az útvonalat. S ez a szakasz jól példázza ezt.

Legyen szó személyes életünkről vagy szolgálatunkról, alkalmaznunk kell az alapelvet: az Úrral tervezni. Jó és szükséges tervezni, célokat kitűzni, menetrendeket és ütemterveket meghatározni. Erre kaptunk bölcsességet. Viszont mindig helyet kell adnunk a Szentlélek vezetésének mindezekben, minden tervünk elé odatéve: „ha az Úr akarja és élünk…”

Zsemlye Alfréd

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:23–27; Kulcsige: Mt 21:27 „Ezért ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Ő pedig így válaszolt nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

Miért kérdőjelezték meg némelyek Jézus tekintélyét a földön jártakor? Nyilván azért, mert hitetlenek voltak, és az életük haszontalan, kivágni való fügefa volt. Itt már nemcsak az volt a baj, hogy hiányzott a jó gyümölcs, hanem megjelentek a keserű, mérgező gyümölcsök – a keserű irigység és a gyilkos büszkeség. A nép elbizakodott vezetői alábecsülték Jézus tekintélyét, és túlbecsülték a sajátjukat. Úgy vélték, hogy Jézus népszerűsége fenyegetést jelent számukra, ezért minden eszközt megragadva igyekeztek Jézus tekintélyét csökkenteni, a magukét pedig emelni.