2021. november 11., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Ragaszkodás az élő víznek forrásához

Igehely: Jer 17:9-13; Kulcsige: Jer 17:13 „Uram, te vagy Izráel reménysége, megszégyenülnek mind, akik elhagynak téged. A tőled elpártolók nevét a porba írják, mert elhagyták az Urat, a friss víznek forrását.”

Mi sokszor látszat szerint ítélünk, Isten azonban a szívek és a vesék ismerője és vizsgálója. Ő nem a látszat után ítél és cselekszik, hanem mindenkinek az élete gyümölcse szerint fizet meg. Egészen egyszerűen gyümölcstermő fák vagyunk-e, vagy csak gyökérrel, törzzsel és ágakkal rendelkezünk.

A fa legalsó része a gyökérzet. Nem látszik, mégis ez a legfontosabb. Ez biztosítja, hogy a fa szilárdan álljon és megfelelően táplálkozzon. Ha nem elég erősek a gyökerek, ha nem mennek elég mélyre, a víz könnyen kimossa a hajszálgyökerek közül a földet, a fa pedig kiszárad vagy a szél kicsavarja. Sokan a pénzbe, a sikerbe, a karrierbe, a szerencsébe, a szépségbe, a népszerűségbe kapaszkodnak, mert a mai világ ezt diktálja, de ezek mind mulandók. Aki ezekben bízik, ezekkel táplálkozik, rossz gyümölcsöt hoz és elvész.

A törzs, az ágak feladata a teherbírás. Mindannyiunk életében vannak próbatételek, kísértések, terhek. Beleroppanok a viharokba vagy szilárdan megállok? Ezért sem mindegy, hogy a gyökerem mit szívott magába. Isten éltető Igéje tiszta és életet adó víz, amely megtart és táplál. Táplálkozok–e vele, magamba szívom–e, életemnek szerves része–e? Legyen hát keresztyén életem alapja és forrása Isten és a Vele való állandó kapcsolat!

Kelemen Sándor

DÉLUTÁN | 

A harag fiai voltunk

Igehely: Ef 2:1–3; Kulcsige: Ef 2:3 „Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk természetünknél fogva, éppen úgy, mint a többiek.”

Pál ilyenekről ír itt, hogy holtak voltatok a ti bűneitek miatt; azután azt mondja: a mi testünk kívánságában forgolódtunk, cselekedve a testnek és a gondolatok­nak akaratát. Ezt mondja: harag fiai voltunk; meg voltunk halva vétkeink miatt.

Ádám és Éva, az első emberpár, Istennek való engedetlensége óta minden ember Istentől elszakadt állapotban születik, növekszik, amíg Isten kegyelme meg nem találja. Isten nélkül az ember a maga feje után megy, a maga akaratát cselekszi és elveszett állapotban van. Amíg Istennel ki nem békül, Isten haragja van rajta az elkövetett bűnei miatt. A Szentírás így említi: a harag fiai.

De jó, hogy van tovább. Krisztus által kapunk egy új lehetőséget, hogy kibéküljünk Istennel. Isten a haragját kitöltötte Krisztusra a golgotai keresztjén, amikor minden bűnünket a Fiára helyezte, annyira, hogy bűnné vált értünk; és Ő fizette meg a büntetést azokért helyettünk, szörnyű kínokat szenvedve, Istentől elhagyatva meghalt. Ha hittel elfogadjuk, hogy Jézus Krisztus a mi bűneinkért is megfizette a büntetést, megbánjuk, bocsánatot kérünk értük, Isten megtisztít és a maga gyermekévé fogad. Az Ő fia lehetsz te is!

Kelemen Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:33–45; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”

Az Úr Jézust sokféleképpen el lehet utasítani. Amint tegnap a két testvér példázatában láttuk, el lehet hárítani a hívását szép szavakkal, amelyek illedelmes és engedelmes szavaknak tűnnek, és el lehet utasítani durván, engedetlenül. A vége mindegyiknek büntetés, akárcsak a hanyag közömbösségnek. A szőlőmunkások a legdurvábban viszonyulnak a szőlősgazdához, ami tükrözi a farizeusok és a főpapok gyilkos ellenállását. Meg is értették, hogy Jézus róluk beszél, mivel ők voltak akkor a lelki munkások az Úr szőlőjében.