2021. november 12., péntek

DÉLELŐTT | 
A tökéletes ember

Igehely: Jak 3:1-12; Kulcsige: Jak 3:11 „Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet?”

Láthattuk már az elmúlt napokban, hogy Isten az élet és minden áldás forrása. De ha Hozzá csatlakoztunk, meglátszik rajtunk is, mégpedig abban, amilyen forrás lett az életünk.

Jakab apostol úgy említi beszédünk cselekvő központját, mint egy forrást. A beszéd az a terület, ahol az emberek többsége legtöbbször vétkezik. De ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember.

Isten azért adta a nyelvünket, hogy azzal áldjuk Őt és dicsérjük, bátorítsuk, vigasztaljuk embertársainkat. Milyen kicsi testrész, és milyen nagyszerű szolgálatot tölthet be. A nyelv azonban mondhat átkot is. Nyelvünknek e kétfajta tevékenysége megengedhetetlen, ha a Forráshoz csatlakoztunk. Ha kettős a nyelvünk, akkor az azért van, mert a szívünkben a bűnös élet forrásait még nem apasztottuk el, még tápláljuk azokat, még iszunk abból.

Ó, milyen nagy áldássá lenne, ha nyelvünket teljes mértékben Isten szolgálatába állítanánk. A pünkösdi kettős tüzes lángnyelvek is jelezték, hogy a nyelv megtisztítható, megváltoztatható. Van egy hatalom, amely e felett is Úr. Az embernek hatalmában van a különféle állatok megszelídítése, Istennek hatalmában van, hogy az embert megszelídítse. Ha bocsánatot kérünk, Krisztus vére megtisztítja szánkat, és a Szentlélek erejével győzhetünk.

Kelemen Sándor

DÉLUTÁN | 

Haragot haragra gyűjteni

Igehely: Róm 2:1–10; Kulcsige: Róm 2:5 „Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül haragot gyűjtesz magadnak a harag napjára, amikor Isten kihirdeti igaz ítéletét.”

Szokatlanul kemény hangot használ Pál apostol ebben az igerészben, ám fontos dolgokról van itt szó. Tudjuk, hogy lesz egy nap, amikor Isten igazságosan megítéli az egész világot, minden embert, aszerint, amit e testben cselekedett: vagy jót vagy rosszat.

Akkor már nem lesz mentség, hiábavaló lesz minden mentegetőzés, mert Isten nem személyválogató. Isten mindenkinek az ő cselekedetei szerint fog megfizetni: „azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre és halhatatlanságra, örök életet ad, azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak és a gonoszságnak engednek, haraggal és bosszúállással fizet majd.” (7–8 v.) 

Lehet, úgy tűnik olykor, hogy Isten megfeledkezett rólunk, hiába teszem a jót, semmi értelme. Becsületesen élek, de a másik a hamisságával, az alázatoskodásával többet ér el, előbbre van.

Azonban egyszer eljön az isteni kiértékelés napja. Aki e testben a rosszat cselekedte, haragra haragot gyűjtött, arra „gyötrelem és szorongattatás vár” (9.v.), aki pedig a jót cselekedte állhatatosan, annak dicsőség, tisztesség és békesség az öröksége. Te melyiket szeretnéd?

Kelemen Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Jób 32:6–12 Kulcsige: Jób 32:8 „De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.”

A három barát hosszú vitát folytatott Jóbbal a szenvedése okairól. Egy idő után a vita elakadt. Elihú eddig türelmesen várt a megszólalással, mivel fiatalabb volt a többieknél. Úgy érezte, hogy most már megszólalhat, mert fontos üzenete van Jób és barátai számára (5–7 v.). Azt állítja, hogy az embernek nem az előrehaladott kora, hanem az Istennek benne lakó Lelke adja a bölcsességet (8.v.).

Jób szenvedéstörténetének kontextusában az igazi bölcsesség a megpróbált Jób ajkán fogalmazódik meg: „Bizony könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem” (Jób 40:4).