2021. október 19., kedd

DÉLELŐTT | 
A világ világossága

Igehely: Jn 8:12-14; Kulcsige: Jn 8:12 „Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Nem szeretjük a sötétséget. Nincs biztonságérzetünk, nem tudunk tájékozódni, nincs életkedvünk. Ezért fényre van szükségünk. Az élővilágunknak is szüksége van rá. Mennyivel inkább igaz ez a szellemi világra! Az emberiség csak tapogatózik, vakon keresgéli az utat és megoldást, ami az életének értelmet adna, ami a lelkét megnyugtatná, ami biztosítaná, hogy jó irányba halad. Szeretne biztos lenni abban, hogy az út végén nem csalódik, hogy a célba ér. Jézus azt mondja, hogy Ő a megoldás, Őrá van szüksége ennek a világnak.

Jézus nélkül a történelem, a politika, a hatalmak, a jónak tűnő eszmék, a modern megoldások mind-mind zsákutca. Egyik a másik után mond csődöt. Szomorú, hogy nem akarja a világ ezt beismerni. Milyen kegyelem, hogy mindenki meghozhatja a saját személyes döntését! „Aki engem követ” – mondja Jézus. Én eldönthetem, hogy megyek Jézus után, hogy mutassa az utat, világítson előttem, nekem, bennem. Garanciát vállal, hogy nem fogok eltévedni, sem csalódni, mert enyém „az élet világossága.”

Milyen az életem? Világosságban járok? Jézust követem? Vagy még mindig sötétben tapogatózok?

Szűcs Zsolt

DÉLUTÁN | 

Új élet Béreában

Igehely: ApCsel 17:10–14; Kulcsige: ApCsel 17:11 „Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond.” 

A Thesszalonikában kialakult üldözések miatt Pált és Silást Béreába küldték az atyafiak, ahol a zsinagógában folytatták az evangélium hirdetését. Az Úr, lehet, minket is új területekre küld, ha nagy az ellenségeskedés egy bizonyos helyen. Azt látjuk, hogy az új élet kibontakozása itt Béreában mintha könnyebben történne. Ők nemesebb lelkűek voltak a thesszalonikabelieknél: készséggel fogadták az igét, sőt az Írásokból tovább tudakozódtak, „ha úgy vannak-é ezek?”. 

Ma is vannak olyanok, akik fogadják az Ige tanítását, de jó lenne, ha meg is győződnének ezekről az Írásokat olvasva, hallgatva. Az evangélium hirdetése során ez meg is történhet, így hát még hűségesebben ki kell tartanunk az igehirdetésben, mert lesznek olyanok, akik az igét elfogadva majd meg akarnak győződni azok igazsága felől. 

Béreában új élet indult a misszió nyomán. De ebbe a Sátán sem tudott belenyugodni, mert a thesszalonikai zsidók ide is eljöttek, és felháborították a népet, így Pál kénytelen volt továbbmenni. 

Kérjük Istenünket, segítsen kitartással és bátorsággal hirdetni az igét, akár fogadják ezt, akár ellenkeznek vele. 

Kiss László

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.