2021. szeptember 24., péntek

DÉLELŐTT | 
Hittel várták a Messiást

Igehely: Zsid 11:32-40; Kulcsige: Zsid 11:39-40 „És mindezeken, noha hit által Istentől jó tanúbizonyságot nyertek, nem teljesült be az ígéret, mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.”

Hittel várni a Messiást nem egy álom, nem a sikeres élet receptje: ez az az út, amely a mennybe visz. Aki ezen jár, annak osztályrésze néha győzelem, siker, máskor kudarc. Néha irigylésre méltó eseményekben van része, máskor szenvedés vár rá. Nem mi választjuk meg, hogy ez kell, ez meg nem kell. De mi döntünk arról, hogy fogadjuk-e, vagy sem, amit Isten rendel számunkra. Mindezt a cél elérése érdekében.

A felsorolt és a sokezer ismeretlen hithős mind arról beszél, hogy érdemes a hit útját kitartóan végigjárni, elnyerni azt a jót, amit Isten nekünk készít.

Kisded Ernő

DÉLUTÁN | 

Az ígéret szép szó

Igehely: Jer 42:1–12; 43:1–7; Kulcsige: Jer 42:5 „Ők pedig ezt mondták Jeremiásnak: Az ÚR legyen ellenünk hű és igaz tanú, ha nem úgy teszünk mindent, ahogyan üzeni általad Istened, az ÚR!”

Az ember őszintén vagy hátsó szándékkal ígér. A haderő vezérei szájukkal kimondták ugyan, hogy ,,mindent úgy teszünk, ahogyan üzeni általad Istened”, gondolatban viszont talán hozzátették: ha a válasz összhangban lesz azzal, amit mi szeretnénk. Ha nem, akkor úgyis úgy teszünk, ahogy mi akarunk. És ez utóbbi szerint cselekedtek. Ígéretüknek nem tulajdonítottak semmi értéket. Csak néhány szó volt, ami el is szállt.

Az Ige arra tanít, hogy ,,csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az: kicsoda ismerhetné azt? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem, és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint” (Jer 17:9-10).

Bármilyen ígéretnek akkor van értéke, ha azt be is tartom.

Kisded Ernő

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!