2022. december 17., szombat

DÉLELŐTT | 
Az Úr véghezviszi terveit

Igehely: Zsolt 33:1-22; Kulcsige: Zsolt 33:11 „De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.”

Mai igénk egy fontos igazságot tartalmaz Isten akaratáról: Urunk úgy valósítja meg szívének szándékát, hogy az megmarad nemzedékről nemzedékre! Senki nem tudja Őt megakadályozni abban, hogy véghezvigye tervét, a megvalósítását követően pedig senki nem tudja azt lerombolni. Krisztus nemcsak szerzője a hitnek, hanem beteljesítője is, hiszen az tökéletesen elég, hogy a bűnös megváltását eredményezze (Zsid 12:2). A Megváltó nemcsak megváltja a bűnös embert, hanem örökre meg is tartja őt a kegyelemben (Jn 10:28). Isten a Szentlélek által nemcsak elkezdi bennünk a megszentelődés munkáját, hanem el is végzi azt a Krisztus Jézus napjára (Fil 1:6). Az Egyháznak nemcsak a megalapítását ígérte meg Krisztus, hanem annak még a Sátán legnagyobb fegyvere, a halál feletti győzelmét is (Mt 16:18).

Kedves testvérem, meggyőződtél-e már Istennek egy személyesen neked szóló ígéretéről? Ha igen, nyerj szilárd meggyőződést arról is, hogy Urunk be fogja azt teljesíteni. Ő azt soha vissza nem veszi, te azt soha el nem veszítheted, mert az, aki megígérte és megadta, meg is fogja őrizni!

Szűcs Zsolt

DÉLUTÁN | 

A bűntől való elszakadás végcélja

Igehely: Mk 13:24-31; Kulcsige: Mk 13:27 „És akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a négy égtáj felől, a föld szélétől az ég határáig.”

Az esti igék üzenetei megtérésre, megújulásra, megelevenedésre és az Istennel való kapcsolat helyreállítására összpontosítottak. Ezekre hívtak fel bennünket e heti elmélkedéseink, és ezzel kapcsolatos közbenjáró imákra buzdítottak.

A bűntől való elszakadás rövid távú áldásait már élvezzük, végcélja azonban még hátra van: hogy összegyűjtsön bennünket Isten, mint választottait, hogy örökre vele legyünk. Megszentelődésünk, azaz a bűntől való fokozatos és eredményes elszakadásunk nem csupán Istennel való jelenbeli kapcsolatunk javát szolgálja, hanem előrevetíti azt a bűntől mentes állapotot, amikor imádatunk végre tökéletes lesz.

Kedves testvérem, mi motivál téged legjobban a megtérésre, megújulásra, megelevenedésre? Az Istennel való kiegyensúlyozott, békés kapcsolat? A bűntudat terhe alól való szabadulás? A szolgálatban való helytállással járó nyomás? Netalán az ítélettől való félelem? Hadd irányítsa ma esti igénk figyelmedet a jelenről a jövőre, a bűntől való elszakadás végcéljára: úgy imádni Istent, ahogyan azt megérdemli.

Szűcs Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: 2Sám 11:1–27 Kulcsige: 2Sám 11:27 „A gyász letelte után érte küldött Dávid, palotájába vitette; az pedig a felesége lett, és fiút szült neki. De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.”

Dávid bűne Bet­sa­bé­val és az ebből fa­ka­dó kö­vet­kez­mé­nyek azt mu­tat­ják, hogy még egy Is­ten­nek ked­ves ember is vál­hat a bűn ál­do­za­tá­vá. A 2Sám 11:27 azt mu­tat­ja, hogy senki nem ve­he­ti fél­váll­ról a bűnt: nincs olyan, hogy ár­tal­mat­lan bűn, és nincs olyan, hogy elég erős ember.

Az ige­sza­kasz fel­hí­vás­ként szol­gál, hogy ál­lan­dó­an le­gye­nek a ke­zünk ügyé­ben a Lélek fegy­ve­rei, és em­lé­kez­tet a bűn­nel szem­be­ni gyen­ge­sé­günk­re is. To­váb­bá fi­gyel­mez­tet a bűn ször­nyű kö­vet­kez­mé­nye­i­re. Dávid ugyan meg­tér és hely­re­áll, de mind­azo­kat, ami­ket el­kö­ve­tett, nem tudja meg nem tör­tént­té tenni.