2022. december 17., szombat

DÉLELŐTT | 
Az Úr véghezviszi terveit

Igehely: Zsolt 33:1-22; Kulcsige: Zsolt 33:11 „De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.”

Mai igénk egy fontos igazságot tartalmaz Isten akaratáról: Urunk úgy valósítja meg szívének szándékát, hogy az megmarad nemzedékről nemzedékre! Senki nem tudja Őt megakadályozni abban, hogy véghezvigye tervét, a megvalósítását követően pedig senki nem tudja azt lerombolni. Krisztus nemcsak szerzője a hitnek, hanem beteljesítője is, hiszen az tökéletesen elég, hogy a bűnös megváltását eredményezze (Zsid 12:2). A Megváltó nemcsak megváltja a bűnös embert, hanem örökre meg is tartja őt a kegyelemben (Jn 10:28). Isten a Szentlélek által nemcsak elkezdi bennünk a megszentelődés munkáját, hanem el is végzi azt a Krisztus Jézus napjára (Fil 1:6). Az Egyháznak nemcsak a megalapítását ígérte meg Krisztus, hanem annak még a Sátán legnagyobb fegyvere, a halál feletti győzelmét is (Mt 16:18).

Kedves testvérem, meggyőződtél-e már Istennek egy személyesen neked szóló ígéretéről? Ha igen, nyerj szilárd meggyőződést arról is, hogy Urunk be fogja azt teljesíteni. Ő azt soha vissza nem veszi, te azt soha el nem veszítheted, mert az, aki megígérte és megadta, meg is fogja őrizni!

Szűcs Zsolt

DÉLUTÁN | 

A bűntől való elszakadás végcélja

Igehely: Mk 13:24-31; Kulcsige: Mk 13:27 „És akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a négy égtáj felől, a föld szélétől az ég határáig.”

Az esti igék üzenetei megtérésre, megújulásra, megelevenedésre és az Istennel való kapcsolat helyreállítására összpontosítottak. Ezekre hívtak fel bennünket e heti elmélkedéseink, és ezzel kapcsolatos közbenjáró imákra buzdítottak.

A bűntől való elszakadás rövid távú áldásait már élvezzük, végcélja azonban még hátra van: hogy összegyűjtsön bennünket Isten, mint választottait, hogy örökre vele legyünk. Megszentelődésünk, azaz a bűntől való fokozatos és eredményes elszakadásunk nem csupán Istennel való jelenbeli kapcsolatunk javát szolgálja, hanem előrevetíti azt a bűntől mentes állapotot, amikor imádatunk végre tökéletes lesz.

Kedves testvérem, mi motivál téged legjobban a megtérésre, megújulásra, megelevenedésre? Az Istennel való kiegyensúlyozott, békés kapcsolat? A bűntudat terhe alól való szabadulás? A szolgálatban való helytállással járó nyomás? Netalán az ítélettől való félelem? Hadd irányítsa ma esti igénk figyelmedet a jelenről a jövőre, a bűntől való elszakadás végcéljára: úgy imádni Istent, ahogyan azt megérdemli.

Szűcs Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”

A be­széd talán az ember egyik leg­el­lent­mon­dá­so­sabb ké­pes­sé­ge. Ezzel tu­dunk bá­to­rí­ta­ni, útba iga­zí­ta­ni, se­gí­te­ni, meg­ne­vet­tet­ni má­so­kat és ki­fe­jez­ni sze­re­te­tün­ket. Ugyan­ak­kor a be­szé­dünk­kel ár­ta­ni is ké­pe­sek va­gyunk má­sok­nak, meg­aláz­ni, meg­sér­te­ni, plety­kál­ni, ha­zud­ni. Sőt olyan se­be­ket tu­dunk okoz­ni má­sok­ban, ame­lyek na­gyon ne­he­zen vagy egy­ál­ta­lán nem gyó­gyul­nak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyan­így a nyelv is mi­lyen kicsi test­rész, mégis nagy dol­gok­kal kér­ke­dik. Íme, egy pa­rá­nyi tűz mi­lyen nagy erdőt fel­gyújt­hat” (Jak 3:5).