2022. december 26., hétfő

DÉLELŐTT | 
Üdvösséges kijelentés a Fiú által

Igehely: Zsid 1:1-6; Kulcsige: Zsid 1:2 „Ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette.”

Az időnek teljességében testet öltött, aki által és akire nézve teremtetett minden mennyen és földön; aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget; aki előtt ámulva hódolnak mind az angyalok. Évezredeken át kőbe vésett törvények terelték Őfelé a választottak tekintetét. Szombatok szeplős nyugodalma, bakok és bikák oltárokon lecsurgó vére vetítette előre azt a drága napot, amely nekünk a megváltást végérvényesen elhozta. Most személyesen Ő szól hozzánk – romolhatatlan igéje által. Most egyedül Ő a mi nyugodalmunk – a kegyelemből kapott hit által. Éppen ezért most, e végső időkben, az Ő szeretetétől ösztönzött, a Tőle tanult alázatban és szelídségben végzett szolgálat örömteljes napjait élhetjük, míg bevezet minket az Ő dicsőségébe. Kész vagy-e csatlakozni ma is az Őt magasztaló angyalok kórusához? Kész vagy-e ma is minden erődet az Ő szolgálatára szánni? Kész vagy-e ma is az Ő szépségének kisugárzása, az Ő lényének képmása lenni, bármerre jársz?

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

Hogyan fogadod az igazi világosságot?

Igehely: Jn 1:1-13; Kulcsige: Jn 1:12 „Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében.”

A Krisztus ránk ragyogó és lényünket átitató világossága felperzsel minden belőlünk fakadó jóságot, igazságot, érdemet. Felégeti mögöttünk a hidakat, elhamvasztja a talajt lábaink alatt, ami nem Ő, hogy egyrészt ebben a megalázkodottságunkban és a magunknak való megsemmisülésben legyen a hatalmunk. Ez a világosság egyre dicsőségesebben ragyogtatja föl előttünk az igazságot, hogy csakis azért fogadhattuk be Őt, mert Istentől születtünk; mert a kegyelem nyitotta meg a szemeinket; mert a Lélek győzött meg a hozzánk küldött Ige igazságáról. Azóta már rég doktorok és tanítók lehetnénk... Azonban sokszor nem tudjuk, mit kellene kezdenünk ebben a világosságban, ezzel a világossággal. Hunyorgunk, mert szemünk még mindig nem szokott hozzá kellőkképpen. Szükséges még erősebben kapaszkodnunk Megváltónkba, hogy meg ne botoljunk, hogy el ne vétsük az irányt. Másrészt ebben a vezetettségben van a hatalmunk – örömünk és békességünk is egyszersmind. Kérkednivalónk nincsen. Pazarolni való időnk nincsen. Jézusra mutatunk.

Kiss Lehel

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 19:9–19 Kulcsige: 1Sám 19:18 „Dávid tehát futva elmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak.”

Dávid Saul király elől menekült, de ezenkívül más kihívásokkal is szembe kellett néznie. A sok veszély közepette Istenhez fordult védelemért és útmutatásért. De nem itt kezdte az Istenhez fordulást – bár soha nem késő elkezdeni. Dávid már ifjú pásztorként megtanult Istenhez kiáltani. Amikor igazán nagy veszélyben volt, emberileg talán megoldhatatlan helyzetben – még ha aggodalommal és kérdésekkel telve is –, de töretlen bizalommal fordult Istenhez.