2022. december 28., szerda

DÉLELŐTT | 
Az Isten-Ige közel van

Igehely: Róm 10:4-13; Kulcsige: Róm 10:8 „Hanem mit mond? »Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben«, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk.”

„A törvény végcélja Krisztus” – mondja az Ige. Sokan a fordítottját gondolták: azt, hogy Krisztus végcélja a törvény. Ezek a zsinagógafők nem tudtak örvendezni a betegek gyógyulásán. Felhorkantak a kalásztépés miatt. Megbotránkoztak. Duzzogtak. A Messiással is megszámoltatták volna a szombatnapi lépéseit. A mai „zsinagógafőktől” is távol van Krisztus, mert Ő ma is gyógyít, ma is hagyja a tanítványait kalászt tépni, és ma sem számolgatja a lépéseit szombatnapon. Krisztus azokhoz van közel, akik segítségére szorultan kezüket nyújtják felé; akik teljes szívvel hiszik, hogy az Atya felemelte Őt mindenek fölé; akik hangosan is vallják, hogy Ő az Úr, és előtte hódolnak testestől, lelkestől. Akikhez közel van az Ige, akikben diadalmasan uralkodik az Ige, azok tapasztalják az Isten szeretetének bőkezűségét, nagyvonalúságát. Akikhez közel van az Ige, azok gyönyörködnek a testvéri közösség színpompás egységében. Akikhez közel van az Ige, nem szégyenülnek meg soha. Akikhez közel van az Ige, azokhoz közel van a menny is. Hála érte!

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

„Emeld föl tekintetedet!”

Igehely: Ézs 60:1-14; Kulcsige: Ézs 60:4 „Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek, és már jönnek hozzád: fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák.”

Az Ige több helyen buzdít arra, hogy emeljük fel a fejünket, emeljük fel a tekintetünket. Teszi ezt azért, mert mi rendszerint – az új élet természetével ellentétes módon – fejünket lehorgasztva járunk, lefelé nézünk. És mit látunk? A vesztébe rohanó világot, betegségek hullámverését, gondok rögeit, töviseket, bogáncsokat. Néha, a szebb pillanatatokban, meg-megállunk egy-egy pocsolya előtt, és gyönyörködünk a visszatükröződő csillagokban. Pedig a valódi csillagok a magasságban vannak! Onnan, fentről jön a mi segítségünk, attól, aki az eget és a földet alkotta (Zsolt 120:1-2)! A kiválasztottság papi öntudatával kellene kiegyenesedni, és meglátni, hogy áldások felhői tornyosulnak, kincsekkel megrakott szerekek és élet-hajók közelednek, s csattogó galambszárnyakon jön a boldogabb jövő. Vajon nem csupán hiú ábránd mindez? Bizonnyal nem! Isten szava harsogja fennen: Krisztusban mindent nekünk adott! Őbenne örökösök vagyunk a fiúság jogán! Észrevetted-e, átvetted-e ma a körülötted lévő, számodra fenntartott áldásokat? Lehet, nem emelted fel kellőképpen a tekintetedet, a szívedet. Tedd most!

Kiss Lehel

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; 2Thessz 1:6–12 Kulcsige: 2Thessz 1:11 „Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit cselekedeteivel hatalmasan.”

Ha egy edényt megtöltünk, azt céllal tesszük. Ismerjük a bibliai képet: vannak tisztességre való edények, és vannak mást célt szolgáló edények. Bennünket az Isten tisztességre rendelt, de törékeny cserépedények vagyunk. Ám azt olvassuk, hogy ez kincset rejt magában: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van” (2Kor 4:7). Tehát mindnyájunkat jó és nemes célra teremtett a nagy Alkotó! Viszont a teremtmény engedetlenség miatt eltorzult és lázadóvá, vakmerővé vált. Újjáteremtő munkája által Ő képes újra hasznos edénnyé alakítani minket!