2022. január 22., szombat

DÉLELŐTT | 
Erő árad belőle

Igehely: Lk 6:17-19; Kulcsige: Lk 6:19 „Az egész sokaság igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.”

Azt olvassuk, hogy rengeteg ember törekedett megérinteni Jézust, mert erő áradt ki belőle, és aki megérintette, az testileg meggyógyult. Rendkívüli látvány és érzés lehetett ezt megtapasztalni. Mégis hiányérzete lehet az olvasónak, és azt kérdezheti, hogy Jézus ereje elég arra is, hogy a lelki betegségeinkből meggyógyítson? Mi a helyzet az érzelmi sérültségeinkkel, a szenvedélybetegségeinkkel, lelki fogyatékosságainkkal, szívünk keménységével, gyengeségeinkkel, gonosz kívánságainkkal, bűneinkkel? Vajon elég erő tud áradni Jézusból ahhoz, hogy ezekből is kigyógyítson?

Spurgeon a Minden kegyelem című könyvében idéz egy hívő embert: „Azt el tudnám hinni, hogy Jézus megbocsátja a bűnöket, a baj csak az, hogy újra meg újra vétkezem, és rendkívüli hajlamot érzek magamban a rosszra. Mint ahogy a feldobott kő nemsokára újból visszaesik a földre, úgy vagyok én is.” Ez sokunk küzdelmét kifejezi. Spurgeon viszont a Bibliával egybehangzóan, határozottan állítja, hogy Krisztusnak van hatalma arra, hogy meggyógyítson, megszabadítson bűneinkből. Belőle elég erő árad erre is. Higgyük el ezt, jöjjünk hozzá újból és újból, és vegyük igénybe ezt az erőt!

Albu Levente

DÉLUTÁN | 

Az Istent dicsőítő nép

Igehely: Jel 15:2-4; Kulcsige: Jel 15:4 „Ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid.”

„Ki ne félne téged, Uram! És ki ne dicsőítené a te nevedet?” (Jel 15:4) Ezzel a kérdéssel János apostol azt állítja, hogy az ember, amikor Istenre gondol, nem tehet mást, mint hogy félje és dicsérje Őt. Az emberek többsége nem teszi ezt, mi viszont Istent dicsőítő nép vagyunk. Nem kényszerből magasztaljuk, imádatunk szívből jön. Miközben egyre jobban megismerjük Istent, nem tudjuk Őt nem dicsérni.

Dicsérjük hatalmas tetteiért, amiket véghezvitt életünkben vagy a mások életében! Ne feledjünk rácsodálkozni újból és újból munkájára, mert csodálatos mindaz, amit Isten tesz! Lehet dicsérni Istent az Ő útjaiért is, amelyeken vezet, mert azok „igazságosak és igazak”. Megtörténhet, hogy földi szemszögből nézve igazságtalan dolgok történnek velünk, de az örökkévalóság szemszögéből nézve Isten útjai igazságosak.

Dicsérjük Istent szentségéért is! Miközben látjuk gyarlóságunkat és gyengeségünket, Istent egyre jobban dicsérhetjük, mert benne nincsen semmi ezekből. Ő szent, minden jó tulajdonság és minden erősség megvan benne.

Dicsérhetjük ítéleteiért, döntéseiért. Nincs bölcsebb, jobban a dolgok mélyére látó lény, aki jobban akarná a javunkat, mint Ő. Adjunk hálát, hogy a lehető legjobb ítéleteket és döntéseket hozza!

Albu Levente

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:33–45; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”

Az Úr Jézust sokféleképpen el lehet utasítani. Amint tegnap a két testvér példázatában láttuk, el lehet hárítani a hívását szép szavakkal, amelyek illedelmes és engedelmes szavaknak tűnnek, és el lehet utasítani durván, engedetlenül. A vége mindegyiknek büntetés, akárcsak a hanyag közömbösségnek. A szőlőmunkások a legdurvábban viszonyulnak a szőlősgazdához, ami tükrözi a farizeusok és a főpapok gyilkos ellenállását. Meg is értették, hogy Jézus róluk beszél, mivel ők voltak akkor a lelki munkások az Úr szőlőjében.