2022. március 26., szombat

DÉLELŐTT | 
Mi a vendégszeretet?

Igehely: Lk 14:12-14; Kulcsige: Lk 14:13 „Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg.”

A Biblia sok helyen tanít arra, hogy legyünk vendégszeretők. Jézus szavai az Őt meghívó farizeushoz nem zárja ki azt, hogy családi, rokoni, baráti vendégségre hívjunk meg embereket, hisz maga Jézus is gyakorta vendégeskedett tanítványaival betániai barátainál. Úgy tűnik, hogy a vezető farizeus válogatott vendégeket hívott meg, azzal a szándékkal, hogy majd ebből profitálni fog, vagy azok is visszahívják. Velem is megtörtént már, hogy valaki meghívott egy különös vacsorára feleségemmel együtt. Hazafelé azon gondolkodtunk, hogy vajon mibe fog ez nekünk kerülni, mert ott nem derült ki. De nem sok idő kellett, és megtudtuk az indítékot. Bizonyos kultúrákban ma is az a szokás, hogy nagy üzletek nem köttetnek, csak néhány közös étkezés után, ahol lassan kiderülnek a részletek.

Mi a vendégszeretet? Ismerek embereket, akik rendszeresen segítenek rászorulóknak. Boldogok, hogy adhatnak. Ismertem olyan idős gyermektelen házaspárt, akik a nagyvárosban tanuló diákokat rendszeresen meghívták vasárnapi ebédre. „Boldogok vagyunk, mert sok gyerekünk van!” – mondták. Akarsz boldog lenni? Légy vendégszerető szívességből, nem várva viszonzást!

Eszes Zoltán

DÉLUTÁN | 

„Mondjatok áldást”

Igehely: 1Pt 3:8-12; Kulcsige: 1Pt 3:9 „Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.”

Péter ezt a levelét az üldözött Krisztuskövetőknek írta. Isten népe állandó támadás alatt van ebben a világban. Ellenséges, a normalitástól elfordult, zavaros világban kell megélnünk a hitünket, és a magatartásunkkal bizonyságot tennünk arról, hogy „mi választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonába vett népe” (1Pt 2:9) vagyunk. Nagyon fontos, hogy az evangélium üzenete eljusson a hitetlenekhez, de nagyon fontos az is, hogy lássák a hívők életében a helyes magatartást, viszonyulást egymáshoz. Az igazságot szeretetbe csomagolva kell hirdetnünk. A hívők egysége jó bizonyság lehet arról, hogy Jézusnak vagyunk a tanítványai. A világ, sajnos, ismeri a hívő közösségek töredezettségét!

Milyen a viselkedésünk? Hogyan viszonyulunk egymáshoz? Legyünk egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak és jót cselekvők! Akkor áldássá leszünk mások számára. Ezeket a Krisztustól örökölt áldásokat továbbadva bátran mondhatunk áldást is másokra. De vigyázzunk, hogy ne csak szavainkkal mondjunk áldást, hanem a tetteinkkel is áldást közvetítsünk!

Eszes Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 13 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.