2022. november 14., hétfő

DÉLELŐTT | 
Isten Igéjét befogadták Samáriában

Igehely: ApCsel 8:5-25; Kulcsige: ApCsel 8:14 „Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.”

Kíváncsiak vagyunk azokra a dolgokra, amelyeket nem tudunk világunk törvényeinek keretei közé beszorítani. Ha a számunkra lehetetlen megtörténik, akkor készek vagyunk elköteleződni. Simon varázslónak is sok rajongója volt. De amikor Fülöp elvitte Samáriába az evangéliumot, a Jézus Krisztus nevével fémjelzett csodák hatalmasabbak voltak, mint a Simon varázsló csodái. Miért? Azért, mert nemcsak az érzékszerveket és az emberi kíváncsiságot táplálták csodálatos dolgokkal, hanem nyomorúságban sínylődő emberi életeket állítottak helyre. A samáriai embereket az irántuk kinyilvánított természetfeletti szeretet győzte meg arról, hogy érdemes odafigyelni és befogadni az evangéliumot. Hittek és megkeresztelkedtek. Részesültek a Szentlélek ajándékában. Mindent megkaptak! Azokkal történt ez meg, akik utáltak és kirekesztettek voltak!

Téged kihez irányít ma a Szentlélek? Kérd a vezetést, kérd a félelem nélküli bizonyságtétel ajándékát, mert Isten ma is hatalmas, és kész megváltani a nyomorult embert! Légy kész arra, hogy valakinek a Fülöpje lehess! Láss tovább, és a lehetetlen eseteknek is adj esélyt!

Györfi Elek Tóbiás

DÉLUTÁN | 

Őrhelyemen várom az Úr szavát

Igehely: Hab 2:1-4; Kulcsige: Hab 2:1 „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra.”

Emlékszem, édesapám mesélt a katonai szolgálata alatti tapasztalatairól. Amikor őrszolgálatot végzett, a rábízott helyszínt nem hagyhatta el az őrködés idején. Bármi járt a fejében, bármilyen szükség érte utol, ha álmos volt, ha fázott, ha félt, ha nem volt kedve, akkor sem hagyhatta el az őrhelyét.

Isten prófétái, őrállói a lelki hadviselésben Istentől őrhelyeket és szolgálatot kapnak a népe láthatatlan védőfalán, és hasonló elköteleződéssel és fegyelemmel kell tenniük azt, ami aktuálisan parancsban van, várva Isten további tervének részleteire.

Amíg nem jön új utasítás, addig a régi marad érvényben. Eltelhetnek így napok, hetek hónapok, évek. Az őrző várná a változást, talán kérést is nyújtott be Istenhez ötleteivel a gyülekezeti ébredésről, a misszióról... Az őszinte kérésre mindig őszinte válasz jön Istentől és eligazítás!

Bízol Istenben, mint életed, családod, gyülekezeted és az egész világ jó vezetőjében? Milyen okot tudsz felhozni mentségedre, amikor abbahagyod Isten országának szolgálatát? Állj ma vissza a helyedre, és várd türelemmel az Úr szavát!

Györfi Elek Tóbiás

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 20:4–23 Kulcsige: 2Krón 20:17 „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!”

Ami­kor Is­ten­re te­kin­tünk, akkor ez min­den, amit te­he­tünk. Ez a leg­több és a leg­jobb is. Így lesz siker, elő­re­ha­la­dás, győ­ze­lem, meg­ma­ra­dás, élet. Ho­gyan le­he­tünk ilye­nek, mit kell ten­nünk ezért?

Ki­ált­sunk Is­ten­hez (4–13)! Jós­áfát össze­hív­ta a népet imád­koz­ni és böj­töl­ni. Ez a leg­fon­to­sabb, ez az, ami meg­erő­sít, ilyen­kor ad Isten ve­ze­tést és se­gít­sé­get. A ki­rály ve­zet­te az ima­órát, ő ké­szült imád­koz­ni, és buz­dí­tot­ta az em­be­re­ket is imára. Így kell meg­ol­da­ni nehéz hely­ze­te­ket: imád­koz­va. Le­gyen ne­künk is ez az erős­sé­günk!