2022. november 25., péntek

DÉLELŐTT | 
Istent dicsérje minden teremtmény!

Igehely: Zsolt 148:1-14; Kulcsige: Zsolt 148:12-13 „Ti, ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt dicsérjétek az Úr nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik.”

Dicsérjétek az Urat! - szólít fel a zsoltáríró újra és újra az olvasott zsoltárban. Dicsérjék Őt a mennyei seregek, a teremtett világ: nap, hold és csillagok! A természet elemei: villám, jégeső, köd, szélvihar Isten rendelését cselekszi. A földön lévő teremtmények, hegyek és halmok, gyümölcsfák és barmok, óriási szörnyektől a kicsi férgekig Istent dicsérjék! Talán csak az ember marad ki ebből a dicsőítő zenekarból? De tovább szól a felhívás. Dicsérjék Őt királyok és fejedelmek! Dicsérjétek az Urat! - szól neked és nekem. Fiú és leány, ifjú és idős dicsérje az Urat! Miért? Mert Ő teremtett és alkotott mindent. Ha van időnk megállni, felnézni este a csillagos égre, vagy megcsodálni a sziklás hegyvonulatokat, a különböző színekben pompázó virágokat és még annyi mindent, megnyílik ajkunk Isten dicsőítésére. De akkor igazi a dicséret, ha Jézus Krisztus Megváltónk lett. Ő felemelt minket, „közelvalókká lettünk” és a mennyben is vele leszünk. Mindezért dicsérjétek az Urat! Dicsérjük Őt énekekkel, hangszerekkel! Fogalmazzuk meg szívünk hódolatát, és imádjuk Őt! Kezdd így a napot ma is!

Dimény Miklós

DÉLUTÁN | 

Vélemények a keresztyén tudományról

Igehely: ApCsel 26:24-29; Kulcsige: ApCsel 26:24 „Mikor pedig ezeket hozta fel védelmére, Fesztusz hangosan így kiáltott: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz.”

Pál kihallgatása folytán Fesztusznak és Agrippának lehetőség adatik, hogy megismerkedjenek az evangéliummal. Fesztusz a római birodalom júdeai helytartója volt, de igehallgatása nem párosult hittel. Inkább kritikusan figyelte a Páltól hallottakat és bolondságnak vélte azokat. Kigúnyolta Pált és hitetlenül elutasította az evangéliumot. Agrippa ismerte a zsidó írásokat, hagyományokat. Jézus személye sem volt ismeretlen előtte és Pál bizonyságtevése talán elgondolkoztatta. Közel került ahhoz, hogy keresztyénné legyen. De nem mert továbblépni. Talán felmérte az árát: hatalom, pénz, császárbarátság, stb. Ezért inkább eltávozott, minthogy Pál szavaira válaszoljon. Ezzel a „semleges” hozzáállással épp úgy elutasította az evangéliumot, mint Fesztusz.

Lehet, hogy az olvasók között is van, aki már sokszor hallotta az evangéliumot, a megtérésre és döntésre hívó szót, de nem foglalt állást sem mellette, sem ellene. Semleges maradt, vagy elodázta és így elutasította azt. Pál azt írja önmagáról: nem tanácskoztam testtel és vérrel. A Krisztussal való találkozás döntést, hitet és életváltozást hozott életében.

Dimény Miklós

 Napi áhítat

Igehely: Jn 17:20–23; Kulcsige: Jn 17:22 „Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk.”

A Fiú kereszthalála visszahelyezte az embert az Édenben elvesztett jogaiba. Jézus halála az Atya kegyelmes akaratát valósította meg. Az ő útja nem e világból vezetett az Atya felé, hanem Isten felől az embervilág felé. Ez az ő páratlan kapcsolata az Atyával. Ebből következik a mi egymással való egységünk: élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus (Gal 2:20–21).

Jézus napi programja megegyezett az Atyától rá osztott feladatokkal (Jn 5:19, Jn 8:29 stb.). Minket sem oldott fel ennek kötelezettsége alól. Az engedelmesség a lelki egészségünk, szolgálatunk alapja.