2022. november 9., szerda

DÉLELŐTT | 
Út a gyülekezet tisztaságához

Igehely: 1Thessz 4:1-12; Kulcsige: 1Thessz 4:8 „Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is rátok árasztja.”

Isten elhívása irányodban a szent élet. Az Úr, a te Teremtőd és Megváltód szent és elvárja azt, hogy ha Benne hiszel és Őt követed, mindezt tiszta szívvel tedd. A szentséghez vezető út tulajdonképpen három eszközön keresztül valósul meg az Úr gyermekének életében. Először, az ember igyekezzen elhagyni azt, ami Isten szemében helytelen vagy tisztátalan. Tartsd távol magadtól a gonosz tetteket! Másodszor, gyakorold magad azokban, amelyek az újjászületett hívő élet részeseivé kell váljanak a mindennapi életben: testvéri szeretet, csendes élet, becsületesség, szorgosság, példás élet a kívülállók irányába is. Harmadszor, Isten Szent Lelkének engedni, akit Isten ajándékozott nekünk. Ez a kedves Lélek nemcsak vigasztal, hanem erőt és bölcsességet ad arra, hogy miként éljünk Istennek egyénileg és gyülekezetileg ebben az ingoványos világban. Igyekezz ilyen életet élni, hogy a gyülekezeted tisztaságát segítsd elő ezzel is!

Hogyan vétkezhetek Isten Szent Lelke ellen?

Mi Isten legfőbb akarata az életedre és a gyülekezetedre nézve?

Mit tehetsz annak érdekében, hogy a gyülekezeted tisztaságát elősegítsd?

János Csaba

DÉLUTÁN | 

Nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt

Igehely: ApCsel 26:12-20; Kulcsige: ApCsel 26:19-20 „Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan.”

Ezékiel látomásában megnyílt az ég és nemsokára jött az isteni elhívás. Ámósz életében nem történt jóformán semmi olyan természetfeletti tapasztalat, de ott is jött a szolgálatra való elhívás. A közös mindkettőjük életében az volt, ami Pál apostolt is jellemezte. Nem voltak engedetlenek a „mennyei látomás” iránt. Nemcsak az ószövetségi időkben hívott el Isten embereket a szolgálatra, hanem az Újszövetségben is. A legbetekintőbb képet Pál apostol elhívásáról kapjuk, aki az újszövetségi idők kezdetének legkiemelkedőbb szolgája volt az Úrnak. Megvoltak neki a saját tervei, de amikor az Úr megjelent számára, akkor minden megváltozott. Megváltozott az életcélja és az elhívatása. Attól a pillanattól kezdve Jézus Krisztus szolgálatába állt.

Évről - évre egyre többször találkozunk azzal a gonddal, hogy kevesen jelentkeznek teológiára vagy bibliaiskolába. Feltevődik a kérdés: Isten talán most már nem is hív el teljes idejű szolgálatra embereket? Vagy talán egyszerűen nem engedelmeskedünk a mennyei látomásnak, mivel meg vannak a saját kis terveink? Legyél kész mindent félretenni, ha az Úr használni kíván!

János Csaba

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 34:1-17 Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”

Mekkora ajándék, ha egy ifjú nem csak az életet fedezi fel, hanem abban Isten kegyelmét és vezetését is. Az ifjúság egyik legpozitívabb jellemzője az elszántság. Amíg az idősebbek könnyebben belenyugszanak a változhatatlanba, megszokják a visszás állapotokat az egyházban, társadalomban egyaránt, addig az ifjúságnak van érzéke arra, hogy ne legyen olcsó megalkuvó, állhatatosan kitartson egy nemes cél érdekében.