2023. február 6., hétfő

DÉLELŐTT | 
Ne látszat szerint

Igehely: Jn 7:19-30; Kulcsige: Jn 7:24 „Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet!”

Nem mindegy, hogy az istenfélelem valós istenismeretre vagy csak üres vallásos rituálékra épül. A kétféle indíték ellentétes célokra ösztönöz. Akiknek istenfélelme csak hagyományok követése, az elődök parancsolatainak megtartása, azok ellenségesen tekintenek azokra, akik Istennel személyes kapcsolatot keresnek. Ez utóbbiak nem rabjai a hagyományok követésének. Egyetlen kérdésük: életük kedves-e Istennek? Amazok tele vannak önelégültséggel, hiszen meggyőződésük, hogy megtettek mindent, amit a parancsolatok rendeltek számukra. Nincs nyugtalan időszakuk, nem bántja őket a bűneik sokasága, sőt, úgy tudják, nincsenek is bűneik. Az sem kérdés számukra, hogy tetszik-e Istennek, amit tesznek, mert csak annyit látnak, amennyit a hagyomány hatóköre megrajzol számukra. Lelkileg sekélyesek, ezért látszatra ítélnek.
Nem csoda, hogy Jézust kortársai közül sokan életveszélyesen megfenyegették, mert az isteni valóság szerint tanított, és úgy is élt. Gyógyításai, tettei nem sértették Isten törvényét, még ha szombaton történtek is, mert ő Isten kegyelmi tervét valósította meg ezek által. Ezt nem tudták megérteni kortársai. Látszat szerint ítélték meg, emiatt ellenségeivé lettek Krisztusnak.

Lukács Tamás

DÉLUTÁN | 

A győztes hálaáldozata

Igehely: 1Móz 14:17-24; Kulcsige: 1Móz 14:20 „És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet! Abrám pedig tizedet adott neki mindenből.”

Két király megy a harcból győztesen visszatérő Abrám elé. Hatalmas győzelem volt ez! Egyik király nagyvonalú ajándékot, a hadizsákmányt kínálja neki, a másik, Melkisédek (Sálém királya és az egy Isten papja) Isten nevében megáldotta: „Áldott vagy, Abrám, a Felséges Isten előtt, aki az eget és a földet alkotta!” (19.v.).
Mennyire igaz igei következtetésre jut Jakab apostol, amikor – más összefüggésben ugyan, de – Ábrahámot hite és tette együttműködése miatt Isten barátjaként nevezi meg (Jak 2:23). Hitt Istenben, és egész életét Isten kezébe tette: anyagiakat, biztonságát, lakhelyét. Az, hogy nem fogadta el Sodoma királyának ajánlatát, azt jelenti, hogy nem szennyezte be áldásul kapott vagyonát a bűnös város javaival. Nem keverte a tisztát a tisztátalannal. Nem volt szüksége olyan javakra, melyekhez bűn tapadt. Teljesen megbízott Istenben. Amit és amennyit ad, az elég számára. Sőt, a győztes csata után nem akart hadizsákmányt, hanem mindenből tizedet adott az egy Isten papjának.
Ez a hálaáldozat számunkra is tanulságos: az eget és a földet alkotó Isten megmutatta felé a harcban oltalmazó gondoskodását, és ezért hálaáldozatával megünnepli Istenét, amit Sálém királya kezébe tesz le.

Lukács Tamás

 Napi áhítat

Igehely: Jn 17:20–23; Kulcsige: Jn 17:22 „Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk.”

A Fiú kereszthalála visszahelyezte az embert az Édenben elvesztett jogaiba. Jézus halála az Atya kegyelmes akaratát valósította meg. Az ő útja nem e világból vezetett az Atya felé, hanem Isten felől az embervilág felé. Ez az ő páratlan kapcsolata az Atyával. Ebből következik a mi egymással való egységünk: élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus (Gal 2:20–21).

Jézus napi programja megegyezett az Atyától rá osztott feladatokkal (Jn 5:19, Jn 8:29 stb.). Minket sem oldott fel ennek kötelezettsége alól. Az engedelmesség a lelki egészségünk, szolgálatunk alapja.