2023. január 4., szerda

DÉLELŐTT | 
Kegyelmet kaptunk kegyelemre

Igehely: Jn 1:14-18; Kulcsige: Jn 1:16 „Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.”

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Ez nem más, mint az üdvtörténet, az évezredeken átívelő isteni kegyelem. Az Ige szellemi valóság, mennyei léte magára öltötte a földit, így látható és tapintható lett az ember számára az Úr Jézus. Az első vers a kezdeti periódust, a 14. vers a végbevitt megváltást írja le. Ez a kegyelem. Ezt a kegyelmet kaptuk. De milyen kegyelemre? Mi a kegyelem? „Alapelvként a kegyelem szembe van állítva a törvénnyel (Róm 11:6). A törvény alatt Isten igazságot követel az embertől, míg a kegyelem alatt Ő igazítja meg az embert (Róm 3:21-24)” (C.I. Scofield). Isten kegyelmét hit által tesszük magunkévá. A kegyelmet kegyelemre kifejezés arra vonatkozik, hogy a kereszt előtti időben az ember megváltása szintén hit által történt, mely Krisztus jóvátételi áldozatán alapul, melyet Isten előre megtörténtnek tekintett (Róm 3:25). Ez az első kegyelem. Tehát kegyelmet kaptunk arra a kegyelemre, az előzőre, amit Isten Fiának áldozata jelent a múltbeli bűnök eltörlésére.
Minden nap adj hálát Istennek: Az Istennek legyen hála az Ő kimondhatatlan ajándékáért!

Fodor Barnabás

Hallgasd meg! 
DÉLUTÁN | 

Mindennapi istenfélelem

Igehely: Péld 23:17 „Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap.”

Ne irigyelje szívünk a vétkeseket, mindennap az Urat féljük! – Szemléletváltásra hív minket az Úr. Nem földi példaképeket kell követni, nem azzal kell foglalkozni, hogy más ember mit ért el. Helyette Istenre való figyelem, Isten félelmében folytatott életvitel a helyes választás. Az istenfélelem a megváltottak számára nem azt jelenti, hogy félünk az Úrtól, hanem azt, hogy imádatot, teljes tiszteletet és hódolatot adunk annak, aki Atyánkká lett.
A prédikátor keresi az élet értelmét, és rájön, hogy minden hiábavalóság. Másra marad a vagyon, hiába igyekszik az ember minden adottságot kihasználva alkotni, gyűjteni. Hiábavalóság és felettébb rossz, hogy minden másra marad. Amit kiélvezhet, az épp csak a szükségletek: evés, ivás és alkotásának csodálata. Salamon depressziós állapotba került öregségére, neki már értelmetlen, hiábavaló volt minden. Mindez azért, mert elveszítette a hitét és az istenfélelmét. De nem így vagyunk mi, akik Krisztusban élő hitet nyertünk. Ha Isten szerinti az életünk, akkor mindennek van értelme.
Istené a hála, dicsőség mindenért, mert a mi országunk a mennyekben van, ahonnan a Krisztust is várjuk.

Fodor Barnabás

Hallgasd meg! 

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?