2023. július 30., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Péter és János az Ékes-kapunál

Igehely: ApCsel 3:1-11; Kulcsige: Zsid 2:4 „Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.”

Az ApCsel 3:1–7-ben olvasható igeszakasz egy csodát ír le, amely által az Üdvözítő bizonyságot tesz arról, hogy Péter és János nem csupán galileai-tengeri halászok voltak, hanem apostollá hívta el őket az Újszövetség megírására és az Úr Jézus tanításának magyarázására.
Az Úr azzal bizonyította a tanításuk egyediségét, és erősítette meg annak tekintélyét, hogy az apostolok szolgálatát jelek és csodák is kísérték, olyanok, amelyeket nem terveztek be előre. Péter és János például nem tervezte be előre a sánta meggyógyítását az Ékes-kapunál, vagy Péter nem tervezte, hogy börtönbe kerül, és egy csoda által kiszabadul onnan. Ezek a csodák azért történtek, mert Isten általuk erősítette meg az apostolok üzenetének tekintélyét. A zsidókhoz írt levél írója az apostolok által véghezvitt csodák kapcsán ezt mondja: „Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét” (Zsid 2:4).
Ezeket az igazságokat imáinkban szem előtt tartva: Adjunk hálát az Úrnak az üdvösségre és a szolgálatra való elhívásunkért. Könyörögjünk, hogy az igehirdetők Jézus nevének tekintélyével és a Szentlélek hatalmával szolgáljanak. Imádkozzunk, hogy az emberek belépjenek az Úr házába, a Jézus Krisztusba vetett hit által, aki a „legékesebb kapu”. 

Petrică Crețu

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Adjunk hálát Jézusunknak, hogy felhatalmazott a hozzá hasonló jócselekedetekre! – Jn 14:12-13

Bibliaóra: 

Bibliaóra: A bizalom próbája – 2Móz 16:1-12; 17:1-7 (Zsolt 78:23-24)

DÉLUTÁN | 

A gyülekezeti fegyelem

Igehely: 1Kor 5:1-13; Kulcsige: 1Pt 1:15 „Hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – ti is szentek legyetek egész magatartásotokban.”

„A kiválóság ára a fegyelem, a középszerűség ára a csalódás” – mondta William Arthur Ward. Isten egyházának egyik kiemelkedő jellemzője a szentség. A héber „kádós” szó egyfelől elkülönülést, másfelől tisztaságot fejez ki. Isten azáltal szenteli meg a hívőket, hogy félre teszi őket az Ő szolgálatára, miután az Úr Jézus áldozata által megtisztította őket. Isten a gyülekezetétől a legnagyobb mértékű szentséget várja el. Azt kéri a gyermekeitől, hogy az Ő mércéje szerint legyenek szentek (1Pt 1:15–16). Korinthusban a bűn miatt megromlott a gyülekezet szentsége, ezért Pál apostol felszólította őket, hogy ne csak megelőző, hanem javító céllal is gyakorolják a gyülekezeti fegyelmezést.
A javító célú fegyelmezést Isten szeretete megnyilvánulásaként kell értelmezni, aki az elesettek helyreállítását kívánja – hogy az Úr dicsősége és a gyülekezet bizonyságtétele újból helyreálljon, és a szentség színvonala visszakerüljön a legmagasabb szintre.
Isten elvárásai alapján valljuk meg bűneinket, és kérjünk bocsánatot értük. Imádkozzunk azok helyreállásáért, akik bűnbe estek. Kérjünk bölcsességet, hogy a gyülekezeti fegyelmezést az Isten akarata szerint alkalmazzuk. Adjunk hálát a kegyelemért, hogy Jézus vére által az Úr újra megszentelhet bennünket. 

Petrică Crețu

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szív­ben van.” – je­len­ti ki Sá­mu­el pró­fé­tá­nak az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szív­ben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt ben­ned va­la­mi jó is… áll­ha­ta­tos szív­vel ke­res­ted az Is­tent” (3.v.). Jós­áfát azt ter­jesz­tet­te, amit ér­de­mes volt, mert ez­ál­tal mun­kál­ta Isten aka­ra­tát, és a meg­té­rést szor­gal­maz­ta. Újra és újra ki­ment a nép közé. A lelki élet csak he­lyes rend­tar­tás­sal, jó ta­náccsal, Isten ne­vé­ben mű­kö­dik jól. Jós­áfát meg­té­rí­tet­te a ko­ra­be­li em­be­re­ket, őseik Is­te­né­hez te­rel­te szí­vü­ket.