2023. március 9., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Példát adott

Igehely: Jn 13:12-20; Kulcsige: Jn 13:15 „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.”

A Mester megmosta tanítványai lábát, aztán megkérdezte tőlük: „Értitek, hogy mit tettem veletek?” Arra gondolhatott, hogy miként Péter korábban, a többiek is félreérthették tettét. Őt nem minősítette le mostani cselekedete. Jól tudják tanítványai, hogy Ő Mester és Úr, mert valóban az, viszont ezzel a tettével példát adott, amit nekik is követniük, gyakorolniuk kell. Itt nincs szó fejmosásról. A lábmosást is szimbolikusan értelmezzük: Krisztus tanítványai, Mesterük példáját követve kötelesek alázatban, szeretet által szolgálni egymásnak. Pál apostol is úgy érezte, hogy ő az örömhír hirdetésével adós zsidók és pogányok felé egyaránt. A Mester tanítása szerint a jó példa ismerete még nem elég, a jó példát követni, cselekedni kell, az ad és adhat valódi boldogságot. Sajnos, a gyakorlat azt igazolja, hogy van rossz példaadás is, a rossz példa hamar követőkre talál. Őrizze meg az Úr az övéit az ilyen példaadástól!
Az Írás igaz, a Mester tanítása, figyelmeztetése ma is időszerű, higgyünk benne, mindig legyünk készen arra, hogy tőle tanuljunk, és Őt örömmel fogadjuk. Tudunk-e szívesen szolgálni Urunknak? És egymásnak? Ismerjük-e már a gyakorlati jó példakövetés boldogságát?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

Vezetőnevelés

Igehely: ApCsel 11:22-26; Kulcsige: ApCsel 11:25 „Barnabás azután elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába.”

Történelmileg a Krisztus utáni negyvenes években vagyunk, Megváltónk halála és feltámadása, valamint a Szentlélek eljövetele után. Ebben az időben üldözték a jeruzsálemi zsidókat, közülük István lett az újtestamentumi gyülekezet első mártírja. Akik elmenekültek az üldöztetés miatt, eljutottak Föníciáig, Ciprusig, vagy Antiókhiáig, de csak a zsidóknak hirdették az igét. Néhány férfi Antiókhiában a görögöknek is hirdette az Úr Jézust. Mivel az Úr velük volt, sokan hittek és megtértek. Ennek a híre eljutott Jeruzsálembe, elküldték Barnabást Antiókhiába. Megérkezése után a „Vigasztalás fia” látta az Úr kegyelmének a munkáját a megtértek életében, örült, hitben való állhatatosságra bátorította őket. Barnabás hittel és Szentlélekkel teljes, előrelátó férfi volt, hamar felismerte a közösség szükségét. Tarzuszba ment, hogy onnan Sault magával hozza Antiókhiába, akivel egy teljes évig együtt munkálkodott a gyülekezetben. Az itt eltöltött idő lehetőség volt számukra Isten kegyelme által arra, hogy a tanítás munkáját végezhessék. A tanítványokat először itt nevezték keresztyéneknek.
A kérdés ma az: valóban igazi krisztiánuszok, Krisztushoz tartozók vagyunk-e?

Gergely Pál

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 20:4–23 Kulcsige: 2Krón 20:17 „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!”

Ami­kor Is­ten­re te­kin­tünk, akkor ez min­den, amit te­he­tünk. Ez a leg­több és a leg­jobb is. Így lesz siker, elő­re­ha­la­dás, győ­ze­lem, meg­ma­ra­dás, élet. Ho­gyan le­he­tünk ilye­nek, mit kell ten­nünk ezért?

Ki­ált­sunk Is­ten­hez (4–13)! Jós­áfát össze­hív­ta a népet imád­koz­ni és böj­töl­ni. Ez a leg­fon­to­sabb, ez az, ami meg­erő­sít, ilyen­kor ad Isten ve­ze­tést és se­gít­sé­get. A ki­rály ve­zet­te az ima­órát, ő ké­szült imád­koz­ni, és buz­dí­tot­ta az em­be­re­ket is imára. Így kell meg­ol­da­ni nehéz hely­ze­te­ket: imád­koz­va. Le­gyen ne­künk is ez az erős­sé­günk!