2023. november 11., szombat

DÉLELŐTT | 
Vérszomjas nők

Igehely: Mt 14:1-12; Kulcsige: Mt 14:6 „Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás leánya táncolt a társaság előtt, és ez kedvére volt Heródesnek.”

Sokszor nem értettem, miért hagyja Isten, hogy ilyen szörnyű tragédiák megtörténjenek, és a Bibliába belekerüljenek. Talán azért, hogy Isten bemutassa mindenkinek, mire képes a Sátán, aki emberölő volt kezdettől fogva. Heródes börtönbe záratta Jánost, mert megfeddte bűnös életviteléért, de megöletni nem merte, mivel félt a néptől. A születésnapján azonban mámorosan, a Heródiás lánya táncától elbűvölten, esküvel ígérte meg neki, hogy bármit kér, megkapja. Ezt használta ki a gonosz anya, aki Keresztelő János fejét kérette egy tálon. Beleborzad az ember, mikor ilyet olvas! Legyen ez nekünk figyelmeztetés, hogy a Sátán gyilkosságra is kész rávenni azt az embert, aki hallgat rá. Egy énekünk így szól: „Távozz minden bűntől, messze, messze el, mert megöl a mérge, hogyha vétkezel.” (HH 697) Talán megszólal most az önérzetünk, s azt mondjuk, hogy mi erre nem vetemedtünk volna? De hányszor voltunk irigyek, gyűlölködők és dühösek? „Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos.” (1Jn 3:15) Vigyázzunk, be ne csapjon a Sátán! „Álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jak 4:7b)

Simon András

DÉLUTÁN | 

Megbocsátó szeretet

Igehely: 2Kor 2:5-11; Kulcsige: 2Kor 2:7 „Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságosan nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet.”

A megbocsátás olyan áldott lehetőség, amire gyakran szükségünk van. Talán ritka az olyan nap, amikor valakit beszédünkkel, viselkedésünkkel meg ne sértenénk, aztán pedig kérjük a bocsánatát. Ezért jó, ha felkészülünk arra, hogy legyünk készek megbocsátani másoknak. Jézus arra tanít, hogy azt imádkozzuk, hogy Isten aképpen bocsássa meg vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Gyerekek, ha összevesznek valamin, könnyen kimondják (tudatlanul) – örök harag – persze, ez néha tíz percig se tart. Pál azt kérte a korintusiaktól, hogy azoknak, akik őt, vagy a gyükezetet megbántották, bocsássanak meg, sőt még vigasztalják is azokat, nehogy a felettébb való bánat megeméssze az ilyet. Azt hiszem, ha valaki őszinte megbánást tanúsít, meg kell neki bocsátani. Jézus minden bűnünket kész megbocsátani egy feltétellel: „Ha megvalljuk bűneinket” (1Jn 1:9) Egy nagyon szép példa a megbocsátásra József viselkedése: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt.” (1Móz 50:20) Bocsássunk meg mi is testvéreinknek, vagy épp ellenségeinknek!

Simon András

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Jó­zsué és Káléb a hit em­be­rei vol­tak. A pró­bák­ban meg­erő­sö­dött a hitük, mert bíz­tak Isten ígé­re­té­ben. A nép miért hát­rált meg? Va­ló­szí­nű­leg azért, mert a lát­ha­tók­ra néz­tek és meg­ijed­tek. Mó­zes­ről azon­ban azt ol­vas­suk: „Hit által hagy­ta el Egyip­to­mot, nem félt a ki­rály ha­rag­já­tól, hanem ki­tar­tott, mint aki látja a lát­ha­tat­lant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Ká­na­án­ba, rész­ben a nép szám­lá­já­ra ír­ha­tó: „Rám is meg­ha­ra­gu­dott az Úr mi­at­ta­tok, és azt mond­ta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Lát­hat­juk, hogy a hit, a bi­za­lom és a hűség mel­lett fon­tos az en­ge­del­mes­ség is.