2023. október 15., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Krisztus testét együtt alkotjuk

Igehely: Róm 12:3-13; Kulcsige: Róm 12:5 „Úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.”

Néha arra gondolok, hogy Pál apostol a 21. században élt és tapasztalta a sátán romboló munkáját a gyülekezetben. Annyira a probléma gyökeréről beszél a római gyülekezetnek, mintha a mai gyülekezet egyik legnagyobb kihívását látná: az egyenlőségre nem törekvést. Ha a saját életedet nézed, nem történik-e meg, hogy néha többnek gondolod magad, mint amennyi vagy? Igyekszel-e az Istentől kapott hit mértéke szerint a másikat többre értékelni? Ez az alapja az egységnek: a másikat tenni előtérbe, a másikra többet gondolni. Ha az „én” van előtérben, falat emel a testvérek közé, ami gátolja gyülekezeteinket az egységtől. Ne engedjük ezt meg magunkanak és a sátánnak sem. Isten úgy rendelte a drága Úr Jézust, hogy áldozatként haljon meg helyettünk bűneinkért. Ő vállalta, mert reánk gondolt és nem magára. Legyünk hálásak Neki! Azzal, hogy a másikra gondolunk, az Ő példáját követjük.
A második dolog, amit az apostol felhoz, hogy mindeki kapott ajándékot. Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, s eszerint szolgálunk. Fel kell ismernünk az ajándékainkat, amit kaptunk Istentől. A miénket és a másikét is. Isten nekem és neked is személyre és hitünk mércéje szerint adott ajándékokat. Pont azt adta, amivel Ő akarja hogy én is, te is szolgálj. A nekem adottal szolgáljak, és te is a neked adottal szolgálj. Fel kell, hogy ismerd az ajándékot, amit kaptál, és azzal szolgálj. Észre fogod venni, hogy úgy neked, mint a gyülekezetednek nagy áldás lesz ez. Emlékeztesd magad arra, hogy Isten nagyon sok embert hívott még el, és azt akarja, hogy együttesen szolgáljunk és alkossuk a Krisztus testét. Dolgozzunk és fáradjunk a Krisztus teste épülésén. Így formálódik ki igazán és terjed ki az egység a gyülekezeteinkben. Íme mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak, csak oda küld áldást az Úr és életet örökké! (Zsolt 133:1, 3b.) Feltételhez köti: ha együtt lakoznak. Az együttlakozásban minden oldalunk meglátszik: a jó és a rossz is.
Uram, magamtól csak rossz nő bennem, erősítsd a jót bennem, hogy az egységet tudjam munkálni.

Módi Tamás

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Magasztaljuk Istent, mert beleteremtett az Ő népébe! – Róm 11:16-18

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Az irgalmasság leckéje – Lk 10:25-37 (Ézs 49:13)

DÉLUTÁN | 

Ne szeressétek a világot!

Igehely: 1Jn 2:3-17; Kulcsige: 1Jn 2:15 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.”

Mindig is tetszett az, ahogyan János apostol megszólít minket: gyermekeim, szeretteim. Olyan kedvesen kezdi mondanivalóját, hogy valósággal felemel. Ami valójában nagyszerű, az az, hogy amit mond, nagyon egyenes, nem tér el az igazságtól. Választás elé állít, ami néha nem tetszik nekünk, ellenben hasznos számunkra. Szeretjük-e Istent? A válasz a cselekedeteinkben mutatkozik meg, hogy megtartjuk-e az Ő parancsolatait vagy sem. Nagyon egyszerű és egyenes. Nincs középút. A mai világunk úgy néz ki, hogy sokszor nem tudjuk, mit csináljunk életünkkel. Bizonytalanok vagyunk. Talán nem akarjuk felvállalni, hogy szeretjük mennyei Atyánkat és megtartjuk parancsolatait. Tudjuk, hogy azzal, hogy megtartjuk paracsolatát, szembe kell szállnunk a legnagyobb ellenséggel: az énünkkel. Nem könnyű harc ez és ráadásul nap mint nap tapasztaljuk, hogy a lélek a test ellen küzd, a test pedig a lélek ellen (Gal 5:17). János apostol mintha átérezné ezt, amikor bátorít, hogy ne szeressük a világot, és azt sem, ami a világgal kapcsolatos. Mert a világgal való közösség lerontja az Istennel való kapcsolatot. Mi jellemzi életedben a világhoz való kötődést? Egy kis hazugság vagy talán lopás? Akár nagyravágyás? Isten az Ő parancsolatain keresztül fog rámutatni arra a részre életünkben, amiben a világot szeretjük. Keressük, kutassuk, melyik részen kell változnunk! És ha megtaláltuk, akkor legyen bátor hitünk harcolni nap mint nap az énünkkel. Nem csak néha, amikor kedvünk van hozzá, hanem életünk végéig. Ha ezt tesszük, akkor nyerjük el a számunkra elkészített koronát.
Az elvilágiasodás egy olyan zöld lámpa az ördögnek, ami által kinyitjuk életünk kapuit és beengedjük, s ezzel még jövőt is engedünk neki. Egyik bűn hozza a másikat és lavinaként tarol, minden jót kiirtva belőlünk, ha engedjuk. Isten Igéje azt mondja, hogy ha nem szeretjük a világot, hanem ellenállunk minden világi kívánság és csábításnak, ezzel nem engedünk teret életünkbe. Döntsd el még ma, hogy Isten parancsolataira hallgatva és ígéreteibe kapaszkodva engeded, hogy életedet Ő formálja, miközben az elvilágiasodás ellen küzdesz.

Módi Tamás

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mt 11:7–15; Kulcsige: Mt 11:11 „Bizony mondom nektek: az asszonytól születettek között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála.”

Nagy Dáriusz Kr.e. 500-ban megépítette a híres Királyi utat, amely korának egyik legmodernebb útja volt. Az utat a római idők után is használták. Kiváló minőségének köszönhetően a postai futárok hét nap alatt 2699 kilométert tudtak rajta megtenni.