2023. október 31., kedd

DÉLELŐTT | 
A Szentírás Isten kijelentett igéje

Igehely: Neh 8:1-8; Kulcsige: Neh 8:8 „Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat.”

A Szentírást a könyvek könyvének nevezik, mert egyedülálló tekintéllyel rendelkezik, mivel Isten kijelentett igéje. Alapigénk szépen bemutatja, ahogyan mindenki vágyakozott a Szentírás hallgatása után, Isten igéje volt a középpontban. Amikor így van, Istennek tetsző egység jön létre, amiben Ő gyönyörködik (Zsolt 133). Csodálatos az is, hogy Ezsdrásnak nem kell erővel rávennie a népet az ige meghallgatására. Azt látjuk, hogy a nép vágyakozva kéri őt, hogy hozza elő a törvénykönyvet. Nekünk kezünkben van a teljes Szentírás. Mennyivel inkább kellene vágyakoznunk az ige után! Az egy akarat és az ige utáni vágy mellett még fontos az is, hogy a Szentlélek fényében megértsük az igét. Az igazán megértett ige próbaköve az engedelmes és alázatos cselekvés, ez esetben az, hogy arccal a földre borultak Isten előtt, és imádták Őt.
Életedben milyen helyet tölt be a Szentírás? „Érted is, amit olvasol?” (ApCsel 8:30) Milyen hiányosságot látták meg most magadban az ige tükrében?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Várjuk a boldog reménységünket

Igehely: Tit 2:11-15; Kulcsige: Tit 2:13 „Mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését.”

„Jó csendben várni az ÚR szabadítására” (JSir 3:26) – mondja Jeremiás, és ez igaz, mert ez olyan várakozás, ami, ha beteljesedik, többé nem lesz hiányunk semmiben.
Mit is várunk? Hát az elragadtatást, amikor „először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Thessz 4:16-17). Kik várják ezt? Te várod? Mert nem mindenkié ez a reménység! Csak azoké, akik részesültek az üdvösség kegyelmében, mert elfogadták azt hitből. Te elfogadtad? Jézus „önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól”, hogy a világgal együtt el ne vesszünk. Hogyan várjuk? Figyelve Jézusra, növekedve a kegyelemben, mind jobban „megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban.” Tiszta és szent életvitellel várjuk Őt, jó cselekedetekkel, amelyek illenek az Ő népéhez.
„Örüljetek az Úrban mindenkor! Az Úr közel!” (Fil 4:4–5) Segíts, Uram, így várni téged!

Dézsi István

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 9 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; Mt 11:27–30 Kulcsige: Mt 11:29 „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”

Az Úr Jé­zus­nak olyan el­vá­rá­sai van­nak a ta­nít­vá­nyai felé, amik az (ó)em­be­ri ter­mé­szet­tel tel­je­sen el­len­té­te­sek, sőt meg­va­ló­sí­ta­ni­uk is le­he­tet­len volna, ha nem Ő lenne a Mes­te­rük. Is­me­ri vér­mér­sék­le­tün­ket, lát­ha­tat­lan har­ca­in­kat, és tisz­tá­ban van az em­be­rek kö­zött való for­go­ló­dá­sunk min­den as­pek­tu­sá­val. Ezért be­szél a meg­ter­he­lő­dés­ről és meg­fá­ra­dás­ról, a lélek nyug­ta­lan­ko­dá­sá­ról, amik rend­sze­rint az em­be­ri kap­cso­la­tok­ban ki­ala­ku­ló egye­net­len­sé­gek, konf­lik­tus­hely­ze­tek és a saját gyen­ge­sé­günk­re való össz­pon­to­sí­tás miatt kö­vet­kez­nek be.