2024. április 20., szombat

DÉLELŐTT | 
Jézus könyörülete a vakok iránt

– Mt 20:29–34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”

Különös, ahogy Isten minden ember szívéhez utat talál. Az sem lehet akadály, ha nem lát. A két vak „meghallotta, hogy Jézus arra megy el”. Olyat is láttam, hogy evangélizáció végén siket ember jött előre, hogy megnyissa szívét Jézusnak, pedig nem volt jeltolmács. Az evangélium válasz az elesett embernek, ezért beleillik a lelkébe. Jézus azért jött, hogy örömhírt mondjon a szegényeknek. Erre érzett rá a két vak, és nem lehetett akadály az, hogy nem látnak, de az őket helyre utasító tömeg sem. Egyetlen „fegyverük” a hangerejük: „Uram, Dávidnak Fia könyörülj rajtunk!” Kedves számomra ez az ima. Együtt vagyunk bajban és együtt szeretnénk ebből kikeveredni. Hadd legyen ez ma bátorítás azoknak, akik párkapcsolatban kerültek nehéz helyzetbe. Közös a bajunk, közös a vakságunk, ezért könyörülj rajtunk. És Jézus könyörül. Megnyitja a szemünket az ő követésére: „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”

Egyetlen esélyünk látásunk megőrzésére, ha őt követjük ma is. Maradjunk szorosan mellette.

Mike Sámuel

DÉLUTÁN | 

A társért küzdő szeretet

Igehely: 1Sám 25:18–35; Kulcsige: 1Sám 25:33 „Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert megakadályoztál ma a vérontásban és abban, hogy magam segítsek magamon.”

A Biblia belső hitelességéről tanúskodik, hogy nem idealizálja a hőseit, Dávidot sem. Két különös férfi konfliktusába vezet be a mai történet. Az egyik a katonai fölénnyel rendelkező Dávid, a másik a gazdasági fölénnyel rendelkező „durva és rossz természetű” Nábál. Dávid katonai fölényét jól és jóra használja. Nábál szolgája így tanúskodik róla: „Pedig azok az emberek igen jók voltak hozzánk. Nem is volt bántódásunk, és semmink sem tűnt el az alatt az idő alatt, amíg velük jártunk, amikor a mezőn voltunk. Olyanok voltak nekünk éjjel-nappal, mint egy várfal, amíg a közelükben őriztük a nyájat.” Dávid ennek fejében kér támogatást az emberei számára. Nábál hozza a formáját, és durván reagál: „Ki az a Dávid, ki az az Isai fia? Olyan sok szolga van manapság, aki elszökött urától. Talán fogjam a kenyeremet, vizemet, levágott marháimat, amelyeket a nyíróknak vágtam le, és adjam olyan embereknek, akikről azt sem tudom, hová valók?” Ez az a pont, ahol Dávidnál szakad a cérna, megmutatkozik emberi gyengesége, és rosszra akarja használni katonai fölényét. Itt jelennek meg a hétköznapi hősök: a legény, aki érzékeli a veszélyt, és Abigail, aki fentről jövő bölcsességgel, kedvességgel és alázattal megakadályozza a vérontást.

Kegyelem, ha a békességteremtők táborát tudjuk ma is gyarapítani.

Mike Sámuel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Jóel 3:1–5 (2:28–32); Kulcsige: ApCsel 2:4 „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.”

Jóel próféciája beteljesedett pünkösd napján (ApCsel 2:16–21), viszont a végső beteljesedés még ezután következik, a végidőkben, ahogyan e szakasz apokaliptikus nyelvezete is érzékelteti ezt. Hálásak lehetünk az Úrnak azért, ami pünkösd napján már csodálatosan beteljesedett!