2024. január 2., kedd

DÉLELŐTT | 
Kitartóak leszünk az imádkozásban!

Igehely: Ef 6:18–24; Kulcsige: Ef 6:18 „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért.”

Mikor halljuk, hogy az imádságról van szó, akkor az az első hozzáállásunk, hogy jól ismerjük ezt a témát. Mégis ez az a terület, amit valószínűleg mindannyian jobban kéne gyakoroljunk. Az Ef 6:18-ból ki szeretnék hangsúlyozni két dolgot.

Elsősorban a Lélek által kifejezést. Isten nem azt várja el tőlünk, hogy csak elmondjunk gyorsan egy rövidebb vagy hosszabb imát, hanem azt szeretné, ha az imádságunk szívből, sőt a Lélekből jönne. Éppen ezért legközelebb, amikor imádkozni fogsz, előtte csendesedj el, gondolj bele, hogy kihez imádkozol, és kérd, hogy az imádságodat is a Lélek vezérelje.

Másodsorban az ige kihangsúlyozza: mindenkor, teljes állhatatossággal imádkozzunk. Nem elég csak egyszer imádkozni az életben. Nem elég, ha egyszer elmondtad a „megtérők imáját”. Az Úr Jézus azt mondta, hogy így imádkozzunk: „mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” (Mt 6:11), amiből rájöhetünk, hogy ezeket a dolgokat minden egyes nap kell kérnünk. Ahhoz, hogy kitartóak legyünk, szükséges a vigyázás, az éberség.

A kérdés az: te mennyire vagy kitartó az imádkozásban? Vajon hányszor lankadtál meg a szüntelen könyörgésben? Kérd az Urat, hogy adjon neked még több kitartást ebben!

Papp Lénárd

DÉLUTÁN | 

Áldott legyen az Úr és az Ő gyülekezete!

Igehely: 1Krón 29:10–19; Kulcsige: 1Krón 29:10 „Akkor áldotta Dávid az Urat az egész gyülekezet előtt, és ezt mondta: Áldott vagy te, Uram, ősatyánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké!”

Isten magasztalása kulcsfontosságú a hívő ember életében. Az egész életünk a dicsőítésről kell, hogy szóljon. Nemcsak az éneklés és a gyülekezeti élet dicséri Istent, hanem minden egyes tettünk Őrá kell, hogy mutasson. Pál apostol a következőket mondja: „Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10:31). Dávid áldotta és magasztalta Istent, mert méltó rá.

A csodálatos dolog a dicsőítésben az, hogy amíg Istent imádjuk, addig minket is betölt Isten jelenléte. Őt magasztaljuk, de ez a mi javunkat is szolgálja. Dávid király magasztalja Istent, és kijelenti: „Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk” (1Krón 29:14). Egész életünk a sáfárságról szól. Ajándékként kaptuk az életünket, időnket, egészségünket, és ezt a mai napot is. Isten viszont elvárja, hogy mindenünkkel Őt szolgáljuk, és az Ő dicsőségére éljünk.

Te ma hányszor áldottad az Urat? Milyen tettekben nyilvánult meg a dicsőítésed? Most is megteheted, hogy imádságodban Őt magasztald, ahogyan Dávid király is tette.

Papp Lénárd

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:22–26 Kulcsige: 2Tim 2:24-25a „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket.”

Haj­la­mo­sak va­gyunk el­ve­szí­te­ni tü­rel­mün­ket (ami a Lélek gyü­möl­cse a sze­líd­ség­gel együtt!), és „hit­vé­de­lem”, „mentő sze­re­tet” címén os­to­ba, éret­len vi­tat­ko­zá­sok­ba ke­ve­red­ni. Ha el­len­ke­zé­se­ket ta­pasz­ta­lunk az újjá nem szü­le­tett em­be­rek ré­szé­ről, és néha a gyü­le­ke­zet tag­jai kö­zött is, erőt vehet raj­tunk a go­rom­ba­ság, a ta­szí­tó­an nyers „ki­ál­lás az igaz­ság mel­lett”. Pedig az ige azt pa­ran­csol­ja, hogy „az Úr szol­gá­ja… le­gyen ba­rát­sá­gos min­den­ki­hez, ta­ní­tás­ra al­kal­mas és tü­rel­mes”!