2024. november 30., szombat

DÉLELŐTT | 
Ne bölcselkedj, inkább légy bölcs!

Igehely: Préd 7:15–29; Kulcsige: Préd 7:16 „Ne légy fölöttébb igaz, és ne bölcselkedj fölöslegesen: miért pusztulnál bele?!”

Mindenből szeretjük az eredetit. A hamisítvány, hiába ugyanúgy néz ki, mégiscsak utánzat. Nem olyan a minősége, a tulajdonsága, szóval csak látszat, becsapás. A lelki életet is lehet utánozni, a bölcsességet is. Lehet nagy kijelentéseket tenni Istennel átélt tapasztalat nélkül. A munkahelyemen is vannak ilyen „mindenhez értő” emberek. Az ilyen embereket idővel kerüli a környezete. Az igazi bölcsesség, amely felülről való (Jak 3:17–18) nem ilyen!

Sokszor a bölcsességet megélt élettapasztalataim, rossz döntéseim következményei, elkerülhetetlen szenvedések próbái szülik bennem, amiket Isten nagy áldássá gyúr bennem, ha hagyom és engedem! Bölcs Salamont is ilyen tapasztalatok táplálták, amikor sorait olvassuk a Példabeszédek vagy a Prédikátor könyvében.

Kedves Olvasó! Csak a megélt tapasztalataid mértékéig oszd meg bölcsességedet, hogy beszéded életed tükre lehessen! Így nem válhatsz bölcselkedővé, hanem valóban bölccsé!

Szoktál hálával tekinteni egy-egy tanulságos életeseményedre, amiben érettebbé válhattál? Hogyan juthatunk hozzá a felülről való bölcsességhez? Ma imádkozzunk azért, hogy minden bölcsesség onnan felülről adassék számunkra, hogy azzal világítsunk e sötét világban!

Seres László

DÉLUTÁN | 

Védelem az ítéletben

Igehely: Ez 9:1–11; Kulcsige: Ez 9:4 „Ezt mondta neki az Úr: Menj végig a városon, Jeruzsálemen, és tégy jelt azoknak az embereknek a homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek amiatt a sok utálatos dolog miatt, amit elkövetnek benne.”

Az éremnek két oldala van. Isten jelleme is ilyen. Ott van a jósága, ezzel együtt a szigorúsága is. A kettő teljesen elválaszthatatlan egymástól. Írja is Pál a rómaiaknak, hogy ,,Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét” (Róm 11:22 Károli). Mi szeretünk Istenre, mint Atyánkra és segítőnkre tekinteni, aki minden gyarlóságunk és bűneink dacára is szeret bennünket, és mindig megbocsát. Ám merje valaki azt mondani, hogy az Úr a mi Bíránk, aki megtorolja a bűnt az életünkben, arcunk elborul és rosszallóan csóváljuk fejünket.

Pedig sok olyan példa van a Bibliában, itt, Ezékiel könyvében is, amikor Isten nem nézi el örökké az övéi életében a törvényszegést. Ez a történet ma azt üzeni nekem, hogy Isten gyűlöli a bűnt az életemben, és ha nem változtatok rajta, megtapasztalom az érem másik oldalát is. Mert Isten szeretet is, de megemésztő tűz is!

A gyolcsba öltözött férfi a héber ábécé utolsó betűjét, a tau-t rajzolta azoknak a homlokára, akiket Isten méltónak talált a megmenekülésre. A tau a legrégebbi kéziratokban az x-hez hasonló betű volt, amit a keresztyének később a keresztre utaló jelként értelmeztek. Gyönyörű utalás ez a Jézus váltságmunkájára! Éljünk vele!

Mi hogyan ismertük meg Isten jellemét? Tehetünk valamit az ellen, hogy minket ne ítéljen az Úr?

Seres László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apos­tol sze­re­tet­tel­jes szí­ves­ség­ké­rés­sel for­dul Fi­le­mon­hoz, mint test­vé­ré­hez az Úrban. Meg­te­het­né, hogy pa­ran­csol­jon is, de nem teszi. Oné­zi­mosz­ról van szó, aki Fi­le­mon­nál szol­gált és meg­szö­kött, de köz­ben Pált és Jé­zust meg­is­mer­ve meg­tért, és hasz­nos lett a szol­gá­lat­ban. Pál sze­ret­né, ha Fi­le­mon vissza­fo­gad­ná őt, aki már neki is hasz­nos lehet. Pál­nak az a sze­re­tet­tel­jes ké­ré­se Fi­le­mon­hoz, hogy úgy fo­gad­ja Oné­zi­moszt, mint­ha magát Pált fo­gad­ná. Ez ke­resz­tyén kö­te­les­sé­ge is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis ön­ként, sze­re­tet­ből fo­gad­ná vissza, és nem csu­pán kö­te­les­ség­ből.