2024. október 28., hétfő

DÉLELŐTT | 
Milyen dolgokat szokott tenni Isten?

Igehely: Jób 23:1–17; Kulcsige: Jób 23:13 „Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg? Véghezviszi, amit lelke kíván.”

A Biblián keresztül megláthatjuk, hogy még a hithősök élete sem volt tökéletes. Bár tudjuk róluk, hogy szoros kapcsolatban éltek az élő Istennel, mégis kerültek olyan élethelyzetbe, vagy jutottak el olyan pontra, ahol panaszra nyílt a szájuk, vagy csupán megkérdőjelezték az Isten szeretetét, jóságát. Talán Jób életét tanulmányozva elismerhetjük: neki igazán volt oka a panaszkodásra. Ez lenne Isten terve? Így jár az, aki benne hisz? Hol a szeretet, hol a védelem? A keresztyén ember is kerülhet ilyen élethelyzetbe, ahol hasonló gondolatok, kérdések fogalmazódnak meg a szívében.

Jób felteszi a kérdést: ki térhetne el Isten szándékaitól? Mi az ő szándéka? Az, hogy minden ember üdvözüljön (1Tim 2:4). Ez a szeretetéről tanúskodik. Ez nem egy mindent megengedő, elkényeztető szeretet. Nem csak a pillanatnyi helyzetre vonatkozik. Segít és formál bennünket. Amióta szülő vagyok, sokat formálódott a látásmódom ezzel kapcsolatban. Például, ha a gyermek édességet kér, nem adok neki minden alkalommal, mert tudom, hogy hosszú távon rosszat tennék vele. Mi vezérel? A szeretet! Milyen dolgokat szokott tehát tenni Isten? Ami az ő szeretetéből és jóságából fakad.

Bócsa Roland

DÉLUTÁN | 

Az Úr megjutalmazza a benne hívőket

Igehely: Zsid 11:1–3, 6; Kulcsige: Zsid 11:6 „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.”

Minden ember hisz valamiben. Van, aki más vallásban, valaki a pénzben, családban, esetleg önmagában. Ez az igeszakasz sok igazságot megfogalmaz. Először is elmondja, hogy a hit önmagában nem teremtő erő. Tehát hazugságokban hinni hiábavaló. Attól, hogy a dolgok nem láthatók, még léteznek, és a hit az ebben való meggyőződés. Ezután olvashatunk arról, hogy ezzel a hittel meg tudjuk érteni a világ működését, Isten dolgait. Sőt! Enélkül nem lehet senki kedves Isten előtt. Logikus a magyarázat: ha valakit keresek, valakihez beszélek, de nem látom, akkor hinnem kell, hogy létezik. Isten a következőket mondja korábban a népének: „Elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Móz 30:19b). Ha ezt elhiszem, és őt választom, akkor az enyém lehet az áldás és az élet. Ezenfelül az Úr Jézus még többet ígér: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek” (Mt 6:33).

Fedezzük fel Isten igazságait, hogy a hitünk tudjon növekedni, és megtapasztalhassuk az ő áldásait!

Bócsa Roland

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 10 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”

A Fi­lip­pi­ben vég­zett misszió­mun­ka miatt Pál és Szi­lász igaz­ság­ta­la­nul szen­ve­dett, és bör­tön­be ke­rül­tek. Köz­ben a bör­tön­őr meg­tért, és ház­né­pé­vel, akik hit­tek, be is me­rít­kez­tek még azon az éj­sza­kán. A város elöl­já­rói más­nap meg­üzen­ték a bör­tön­őr­nek a tör­vény­szol­gá­kon ke­resz­tül, hogy bo­csás­sa sza­ba­don az apos­to­lo­kat. De mivel nyil­vá­no­san meg­ver­ték, és bör­tön­be zár­ták őket íté­let nél­kül, pedig római pol­gá­rok vol­tak, ezt Pál és Szi­lász nem hagy­ta annyi­ban. Azt kér­ték, hogy jöj­je­nek el az elöl­já­rók, és maguk ve­zes­sék ki őket, ne ti­tok­ban bo­csás­sák el, mint va­la­mi go­nosz­te­vő­ket.