2024. szeptember 16., hétfő

DÉLELŐTT | 
Jákób letelepszik

Igehely: 1Móz 33:17–20; Kulcsige: 1Móz 33:20 „Majd oltárt állított oda, és így nevezte el: Isten, Izráel Istene!”

Kezdő hívő koromban egy félreértés miatt összekülönböztem a munkatársammal. Hetekig nem találkoztunk, és egyre nehezebb lett a szívem. Egy istentiszteleten azt vettem észre, hogy nem tudok énekelni. Elszégyelltem magam, és másnap elmentem hozzá. Tisztáztuk a félreértést, kölcsönösen bocsánatot kértünk egymástól. Azon az estén hálás szívvel és nagy örömmel tudtam dicsérni az Urat.

Így érezhetett Jákób is. Haladt előre az Isten által kijelölt úton, érezve a Mindenható megújuló szövetségét, de a bátyjával szemben elkövetett bűne nyomasztotta a lelkét. Alázatosan, de nagy örömmel fogadta bátyja megbocsátó ölelését. Megbékélve, de a kijelölt cél felé önállóan indult tovább, amíg elérte Kánaán földjét. Földet vásárolt, hogy letelepedése szabályos legyen. Oltárt állított Istennek.

Vajon azon az úton járunk, amit Isten kijelölt a számunkra? Tudunk-e bocsánatot kérni vagy megbocsátani?

Nagy Kornél

DÉLUTÁN | 

Egy istenfélő százados hite

Igehely: Lk 7:1–10; Kulcsige: Lk 7:10 „Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.”

Egy pogány ember példáját állítja elénk a Szentírás. Egy római századosét, aki a megszálló hadsereg tagja volt. Mit tanulhatunk egy pogány katonától?

Emberséget. Mélységes együttérzése áthidalta a közte és a szolgája közötti társadalmi különbséget. Nem táplálta a zsidók és a rómaiak közötti feszültséget sem. Zsinagógát épített a településén. Vajon mi hogyan viszonyulunk embertársainkhoz? A főnökhöz, a beosztotthoz, a szomszédhoz, a hajléktalanhoz? Zavaró tényezőnek vagy Isten képére teremtett embernek látjuk-e őket?

Alázatot. Nem hivatkozott rangjára, érdemeire: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj” (Lk 7:6b)!

Hitet. Elhitte Jézus hatalmát, szavának erejét, a római császár hatalma elé helyezve őt. Elhitte, hogy ha Jézus szól, csoda történik, még akkor is, ha személyesen nincs a beteg mellett. A gyógyulás megtörtént, a szolga újra egészséges lett.

Jézus gyógyító ereje ma is működik, ha olyan hittel és alázattal kérjük tőle, mint ahogy a kapernaumi százados tette ezt kétezer évvel ezelőtt.

Nagy Kornél

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
7 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apos­tol sze­re­tet­tel­jes szí­ves­ség­ké­rés­sel for­dul Fi­le­mon­hoz, mint test­vé­ré­hez az Úrban. Meg­te­het­né, hogy pa­ran­csol­jon is, de nem teszi. Oné­zi­mosz­ról van szó, aki Fi­le­mon­nál szol­gált és meg­szö­kött, de köz­ben Pált és Jé­zust meg­is­mer­ve meg­tért, és hasz­nos lett a szol­gá­lat­ban. Pál sze­ret­né, ha Fi­le­mon vissza­fo­gad­ná őt, aki már neki is hasz­nos lehet. Pál­nak az a sze­re­tet­tel­jes ké­ré­se Fi­le­mon­hoz, hogy úgy fo­gad­ja Oné­zi­moszt, mint­ha magát Pált fo­gad­ná. Ez ke­resz­tyén kö­te­les­sé­ge is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis ön­ként, sze­re­tet­ből fo­gad­ná vissza, és nem csu­pán kö­te­les­ség­ből.