2025. január 22., szerda

DÉLELŐTT | 
A tizenkét apostol küldetése

Igehely: Mk 3:13–19 Kulcsige: Mk 3:12 „Tizenkettőt pedig, akiket apostoloknak is nevezett, kiválasztott arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét.”

Az Úr Jézus fontosnak tartotta, hogy tanítványai legyenek, akik a munkáját majd folytassák. Figyeljük meg az igében a két fontos tényezőt: magához hívta és kiküldte őket.

„A tizenkettőt magához hívta, hogy őket tanítsa, hogy őket szeresse, mennyek országa felé vezesse, hogy vele legyenek, mert benne Isten országa elközelgetett. Jó rá figyelni, feszülten várni, jó vele lenni. És a tizenkettőt messzire küldte, mert lázban hevülve sok beteg jajgat, rabbá igáznak démoni hatalmak. …Küldte őket, hogy szavuk nyomán gyógyuljanak, szabaduljanak és megtérjenek.” (Siklós József: Hívás és küldés). 

Az Úr Jézus ma is hív, és ma is küld. Aki hívő, az egyben tanítvány is. Feladatunk, hogy másokat is tanítvánnyá tegyünk. Pál apostol írja: „erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; és amiket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek” (2Tim 2:1–2, Károli).

„Jöjj, Jézusom, ó, jöjj, és oktass engemet, Hogy megismerjem jól rendeltetésemet!” (HH 402.)

Borzási Sándor   

DÉLUTÁN | 

Gyümölcseink szerint ítéltetünk meg

Igehely: Jer 32:17–19 „Ó, Uram, Uram! Nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal te alkottad meg az eget és a földet; neked semmi sem lehetetlen! Te irgalmas vagy ezer nemzedéken át, de megfizetsz az atyák bűnéért fiaiknak is, te nagy Isten, te hatalmas, akinek Seregek Ura a neve! Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta tartod az emberek minden útján, mindenkivel úgy bánsz, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli.”

Jeremiás háborús időben, az ország összeomlásakor, nagy megpróbáltatásban vallja meg Istenbe vetett hitét. Látja a népre lesújtó ítéletet; önmaga sem képez kivételt, erősen érzi annak súlyát. Engedelmeskedik Isten értelmetlennek látszó parancsának. És imádkozik. Megalázkodva a mindeneket teremtő és uraló Istenre függeszti szemét, és igaznak vallja ítéletét: „szemeid jól látják az emberek rejtett útjait; kinek-kinek megfizetsz az ő cselekedeteinek gyümölcse szerint” (19.v.).

Örökérvényű alapelv, megdönthetetlen igazság ez. Hitünk gyümölcsei a cselekedetek; és ezek alapján ítéltetünk meg. Fontos tehát, hogy megértsük: kegyelméből, hit által üdvözülünk; és „az Ő alkotása vagyunk, jó cselekedetekre teremtve, hogy azokban járjunk” (Ef 2:8–10). Ezért mondja Jakab apostol, hogy a hívők Ábrahámhoz hasonlóan cselekedetekből igazulnak meg az ítélet napján: mert ott Isten a szerint fog ítélni, hogy hitünk üres szó vagy „szeretet által munkálkodó hit” volt-e?

„Ítélet elé fogunk állni. Ó, erre gondoltál-e te?” (HH 649). 1Pt 1:13!

Borzási Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.